Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Karinthy Ferenc: Utószó: regényrészlet

— Ezért léptél le innét?

— Nem ilyen egyszerű.

— Mikor is?

— Csaknem huszonöt esztendeje.

— Ötvenhat? Politikai ügy?i

— Az is.

— Benne voltál valamiben?

— Mi ez, kihallgatás? Téged netán a rendőrség állított rám? Közlöm önnel, elvtársnő, hogy amerikai állampolgár vagyok, és szabályos vízummal érkeztem ide. Erről lesz szíves informálni a fölöttes szerveit.

Ezen megint nevettek, újabb üveg vörös bor, s különféle, elegyes témák. Az este végkifejlete aligha kérdéses, csupán az eldöntendő még, hogy hol. Mehetnek, így Teca, föl a hoteljába is: ha annak az alkalmazottja volna, persze tilos számára, de a bisztró nem oda tartozik, az ő magánéletéhez semmi közük. Ám mégis ismerik ott, minek lássák, pletykáljanak, bár ez alapjában kevéssé izgatja. Alkalmasabb lenne náluk, ajánlotta fel, a szülei, említette, úgyis vidéken.

Lakásuk két tágas szoba, hall, egyszerűen berendezve, ablakai az ezernyi lámpával csillogó Sashegyre. Erkélyük ajtaja nyitva, beáramlott a hűs éji levegő, most jólesett, mindketten fölhevülve, kimelegedve. A leány szégyenkezés nélkül ledobta ruháit, kibújt a pirinyó, leheletvékony áttetsző bugyijából, fürdőt eresztett. A teste persze pompás, szőke ifjúsága virágjában, bőre tejesen világos és kölni nélkül is, eredendően jó illatú: egészsége az erotikája. De azért a professzornak se kellett szégyenkeznie, korához képest jó erőnlétben, teniszezett, sielt, naponta futott a Central Parkban.

Teca dohányzott, idehaza azonban sose gyújt rá, mondta, nem akarja befüstölni az otthonát. Megágyazott, friss, kikeményített lepedővel, huzattal. Nehezen jöttek össze, időbe telt, ám aztán annál inkább. A lány e vonatkozásban is feszélyezetlenül fölszabadult, korszerűen leleményes. S ami hasonlíthatatlanul több, az érzékei mögött az érzései, a megjátszhatatlan, teljes női odaadása. Úgy aludtak el, összeborulva, összeláncolva.

CSÁKY LAJOS: PANEM MOSTRUM