Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához

jainak biztosítani kell, hogy megannyi önálló nemzetiséggé váljanak, mert nyelvük és kultúrájuk független egymástól, egymás cigány beszédét nem értik. Magyarországon belül három nagyobb és két kisebb cigány nyelvű nemzetiségi csoport létrejöttének lehetőségét kell elvileg fenntartanunk (oláh cigányok, magyar vagy kárpáti cigányok, gurvári vagy cerhári cigányok, német vagy szinto cigányok, vend cigányok). Ezek közül legnagyobb lélekszámmal van képviselve, és legerősebben őrzi nyelvét és hagyományos életformáját az oláh cigány csoport. —Természetesen a magyarországi cigány lakosság 79%-át kitevő egynyelvű (csak magyarul, esetleg magyar mellett töredékesen románul tudó) cigányság esetében tárgytalan az önálló nemzetiséggé fejlődés kérdése; cigány származású magyar nemzetiség sajátos fajelméleti kategóriájának megalkotásáról nem lehet szó.

A cigányság kétnyelvű csoportjainak (tehát nem a cigány származású lakosság egészének) nemzetiséggé fejlődéséhez előfeltétel az életforma-váltás. Először a szocialista társadalom mai követelményeinek megfelelő életvitel elsajátítása, és az összlakosság kulturális szintjének elérése szükséges ahhoz, hogy a nemzetiséggé fejlődni kívánó csoport kialakíthassa a maga önálló kulturális arculatát, és a kulturális „befogadó” funkció mellett kulturális „termelő” funkciót is el tudjon látni. Ugyanez érvényes a nyelvre, mint az önálló kultúra alapvető hordozójára. A cigány nyelveknek irodalmi nyelvekké fejlesztése néhány nyelvész vagy cigány származású író öncélú próbálkozása marad mindaddig, amíg a nyelvet beszélő tömegek életvitele és gondolkozása nem emelkedik olyan szintre, amely már a legszűkebb családi körben is (ahol a beszélgetés nyelve cigány) megkívánja az össztársadalmi fejlettségű kifejezőképességet a nyelvtől. Ettől a szükséges előfeltételtől ma még távol vagyunk, és legtávolabb éppen a legkonzervatívabb szemléletű és leghagyományosabb viszonyok között élő oláh cigánycsoport esetében. Bármiféle nyelvi vagy egyéb elkülönülés, önállósulás, „identitás” követelése e csoport számára a hagyományos életformából történő kiemelkedést megelőzően, egyértelműen káros, szegregációs következményekkel jár a csoport számára.64

Jegyzetek

1. Csalog Zsolt: Etnikum? Faj? Réteg? Adalékok a „cigányság” fogalmához. Világosság, 1973. 1. sz. 38—44. I.

2. Huszár Tibor: Nemzetiét — nemzettudat. Valóság, 1982. 8. sz. 33. I. — Az etnikum ebben az értelemben véve a nemzetiséggel rokon kategória, amelytől közjogi helyzete különbözteti meg. ,,A nemzetiség kisebbségi státussal rendelkező etnikum.” Megjegyzendő, hogy a cigány nacionalista törekvések mindig ebben a nemzetiséggel rokon értelemben használják az,.etnikum” szót,amikor a cigányságnak az adott ország össztársadalmától való elkülönüléséről, illetve a világ cigányságának egyesüléséről beszélnek („ethnic identity”), míg az idevágó 1979. évi MSZMP KB PB határozat a szó hagyományos néprajzi értelmében nevezi etnikai csoportnak (az 1961. évi PB határozat népcsoportnak) a hazai cigány lakosságot (és nem a világ cigányságát).

Az egyes cigány csoportok etnikai különbözősége valamennyi országban megfigyelhető. V. ö. M. T. Salo and S. M. G. Salo: The Kalderas in Eastern Canada. Ottawa, 1977. 255. I.: „Gypsy groups, however, interact with one another as distinct ethnic groups, maintaining boundaries with one another as they do between themselves and non-Gypsies. We can consider the group „Gypsies” as a set of related peoples.” A franciaországi cigányokról Fr. Vaux de Foletier: Les Bohémiens en France au 19' siécle. Paris, 1981. 11. I.: „Gardons-nous, d’ailleurs, de généraliser: « le Tsigane » n’existe pás. Disons: les Tsiganes.”

3. Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest, 1976. 9. I.

4. A cigány néprajz kutatói közül leghatározottabban Nagy Olga (Kolozsvár) képviseli ezt az álláspontot. Ugyanezen a véleményen van a cigányügy „doyen”-ja, A. Barthélémy (Paris), a hagyományos cigány életmódot haláláig megőrző D. Tipler (Anglia), a cigány életmódot és történelmet legbehatóbban vizsgáló H. Arnold (NSZK), a szociológus VV. Cohn (Kanada). V. ö. még az alábbi megfogalmazással: „Celle-ci me semble étre non pas une culture (pour qu’il y ait culture, il doit y avoir créativité, har60