Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
monie, distanciation avec sublimation du réel) mais bien tout á la fois: maniére de vivre, maniére de penser, adhésion relative et spontanée ä une „discipline” tournée d’une maniére utiiitaire uniquement vers le groupe” (E. L. Tambour, Belgium; levélben, 1981). 5., Vekerdi J.: A magyarországi cigány kutatások története. KLTE néprajzi tanszék, Debrecen, 1982. 5. I. 6., H. M. G. Grellmann: Die Zigeuner. Ein historischer Versuch über die Lebensart und Verfassung, Sitten und Schicksahle dieses Volks in Europa, nebst ihrem Ursprünge. Dessau-Leipzig, 1783. 7., Nagy I.: The Gypsies of the Sárrét, journal of the Gypsy Lore Society, 3rd ser. 19,1940. Ld. Vekerdi, i. m. 14. I. 8„ A. H. Schwicker: Die Zigeuner in Ungarn und Siebenbürgen. Wien-Teschen, 1883. Ld. Vekerdi, i. m. 7. I. 9., Kozák I.: A cigány lakosság beilleszkedése társadalmunkba. Társadalmi Szemle, 1982. 8—9. sz. 65. I. 10., Az előítéletek okáról és megszűnéséről találó megfogalmazást olvashatunk egy beilleszkedett cigánnyal folytatott beszélgetésben: ,,— Én úgy érzem, hogy engem elfogadtak. Viszont ahhoz hozzá kell járulni az embernek is, hogy hát az embert elfogadja az a társadalom, elfogadja az a másik ember, azt, hogy hát az ember mégis odavaló, ahova ő. — Vannak olyan cigányok itt a faluban, akiket nem fogadtak be! — De még mennyi van! — Miért lehet az, hogy azokat nem fogadták el, és magát mégis? — Hát kérem, hát gondolatom szerint azért, mert ők nem tudnak úgy beilleszkedni a társadalomba, mint ahogy én, vagy a másik ember bele tud illeszkedni, akit elfogadnak.” Ld. Lőrincz Judit: A Tiszaigaron élő cigányság (1979—1980). = Tiszaigar, egy mai magyar falu képe. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1982.132 I. 11., V. ö. az előbb idézett tanulmányban előforduló nyilatkozatot: „—Ön jobban tud a parásztemberek- kel szót érteni, mint a cigányokkal? — Persze, jobban! Hát annak ellenére, hogy én is cigány vagyok, hát ezt nem tagadhatom le.” (i. h.) 12., Az alapvonásaiban azonos életformán belüli fokozati eltérések is elégségesek az egyes cigány csoportok egymással szembeni előítéleteinek kialakulásához. A romungrók (magyar cigányok) az oláh cigányokkal szemben az egész csoportra kiterjedő előítélettel viseltetnek, mivel az oláh cigány csoport tagjainak többsége egy lépcsőfokkal alacsonyabban áll a társadalmi beilleszkedésben munkavégzés, bűnözés stb. szempontjából, mint a romungró csoport többsége. Minden romungró durva sértésnek veszi, ha oláh cigánynak nézik. A két csoport között nem figyelhető meg „cigány közösségvállalás”, „identitás”. Hovatartozás tekintetében a romungrók egyértelműen magyarnak érzik magukat. Másrészt a rokon életforma összetartó ereje megnyilvánul abban, hogy egyénileg egyes alacsonyabb civilizációs szinten álló romungrók szívesebben barátkoznak oláh cigány társaikkal, mint nemcigány környezetük hasonló szociokulturális rétegébe tartozó egyedekkel, és vegyesházasságok is jóval gyakoribbak romungrók és oláh cigányok között, mint romungrók és nemcigányok között. Ugyanez vonatkozik a többi cigány csoportra. 13., így állítja be pl. Daróczi Ágnes: Roma. Cigányokról romantika és előítélet nélkül. Népművelési Intézet, Budapest, 1982. Lakatos Menyhért: Akik élni akartak. Magvető, Budapest, 1982. 14., Az ázsiai termelésmód sajátosságairól Tőkei Ferenc tanulmányaiban olvasható a legbehatóbb elemzés. V. ö. még: Az ázsiai termelési mód a történelemben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 15., H. Arnold: Die Zigeuner. Olten, 1965. 204, 207, 229, 268. I. 16., R. M. Hayden: The cultural ecology of service nomads. The Eastern Anthropologist, 32, 1979. 4. sz. 297—309. I. 17., Vekerdi J.: Nyelvészeti adalékok a cigányság őstörténetéhez. Nyelvtudományi Közlemények, 1981.414. I. 18., H. Arnold, i. m. 19.1. W. Cohn: The Gypsies. Reading, Mass. 1973. 63—65.1. Mai indiai analógiákra Bethlenfalvy Géza hívta fel figyelmemet. 19. Bhartrhari: Vairágja-sataka 75. — A kutak használatára érdemes részletesebben kitérnünk, mert e példa is rávilágít, milyen sok vonatkozásban kell nem sejtett, régmúltba visszanyúló emlékek utóhatásával számolnunk. Európában a kutak beszennyezését a közerkölcs legsúlyosabban elítélte; magyarban a „kútmérgező” jelző a közösségellenes magatartás szélsőséges megnyilvánulásának kifejezője. Viszont a cigánytelepeken általános jelenség az, hogy a telep lakói a telepen ásott kutat beledobált szeméttel szennyezik be. Ezt a cigányellenes szemlélet a cigányság genetikailag örökölt piszkosságaként könyveli el. Nem erről van szó. A cigányság ókori történelme során el volt tiltva a kutak használatától, vándor életmódja folytán pedig saját magának nem ásott kutat. így nem alakulhatott ki nála a kutak tisztán tartásának hagyománya; emellett a közösség érdekeinek tisztelete is eltérően alakult, ld. lentebb. További áttételben ugyanezeknek a hagyományoknak a hiánya játszik közre abban, hogy a fúrt, öntöttvas kutakat sem kezelték rendeltetésszerűen a hagyományőrző telepek lakói. 20., Varáhamihira: Brhatszanhitá, 87, 33. Azonban a hivatásos zenészek kasztjától, akiknek ez volt foglalkozásszerű megélhetési forrásuk, elkülönítették a kasztonkívüli dombákat, akik csupán alkalmi tevékenységként űzték ezt a mesterséget, egyéb foglalatosságok mellett. 21., A. Baines: Ethnography (Castes and tribes). Strassburg, 1912. 83—88. I. A. Stein: Kalhana’s Raja- tarangini, vol. II. 1900, 430. I. 61
