Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
mezőgazdasági termelőmunka képezi, s élet- és gondolkozásmódjuk ennek megfelelően alakul, míg a dombák sem állattenyésztést, sem földművelést, sem foglalkozásszerű vadászatot ill. halászatot nem folytattak, hanem gazdaságilag mindenkori termelő környezetük függvényei voltak. Ezt — az idevágó szanszkrit forrásokkal, valamint az Indiában visszamaradt dómba törzsek között végzett megfigyelésekkel összhangban — a cigány nyelv szókincse bizonyítja: teljesen hiányzik belőle a mezőgazdasági, halászati és vadászati terminológia.28 A cigány nyelv történeti vizsgálata további két szociológiai megállapítást tesz lehetővé a hagyományos életforma továbbélése tekintetében. Egyik az, hogy a cigány nyelvbe még kölcsönszavak alakjában sem került be mezőgazdasági terminológia a későbbiek során az európai országok nyelvéből (görögből, délszlávból, magyarból stb.), ami azt bizonyítja, hogy azok a cigánycsoportok, amelyek nyelvüket és hagyományos életformájukat megőrizték, sohasem tértek rá mezőgazdasági munka rendszeres végzésére, t.i. ebben az esetben a megfelelő szókincset is átvették volna az adott nemcigány környezet nyelvéből.29 Másik következtetés az ipari tevékenységre vonatkozik. Fentebb szó volt arról, hogy a népszerűsítő irodalomban közhelyszerűen emlegetett kovács mesterséget csak kevés számú cigánycsoport folytatta. Ezzel teljes összhangban áll a nyelv tanúsága: a kovácsmesterséghez szükséges szerszámok nevét nem Indiából hozta, csupán később, a balkáni nyelvekből vette át valamennyi kovácsoló cigánycsoport, de itt sem egységesen. Mindegyik csoport más és más nyelvből vett át kölcsönszót ugyanarra a fogalomra. Pl. .kalapács’ a magyar cigány nyelvben szviri, görögből; az oláh cigány nyelvben csokano, románból; a német cigány nyelvben hamro, németből. Tehát a kovácsmesterség, az egyetlen össz-cigánynak vélt ipari foglalkozás, nem volt általános, ősi hagyománya a cigányságnak. Társadalmi szervezet Áttérve a gazdasági életről a társadalmi szervezettségre, e téren is a nyelvtörténet áll a szociológia segítségére a történelmi előzmények vizsgálatában. Általánosan elfogadott vélemény szerint a cigányság jellegzetes életformája Európában a nagycsaládi keret. A szótörténeti vizsgálat megerősíti azt, hogy a nagycsaládnál összetettebb társadalmi egységet (nemzetség, törzs) sohasem ismert a cigányság: ilyen jellegű terminológia ismeretlen a nyelvben.30 Az ezüstbotos „cigány vajda" fogalma és szerepe a múlt századi cigány romantika szüleménye (a „vajda" szót sem ismerik a cigány nyelvek). „Cigány király” választása egyes önjelöltek bohózata volt.31 Azonban a szótörténeti vizsgálat bizonyos pontosabb szociológiai meghatározás szükségességére figyelmeztet. A cigány szókincs indiai rétegében csupán a második nemzedék legszűkebb köréig terjed a terminológia: apa, anya, fiú, lány, vő, meny, após, anyós — ezzel kimerül a rokonsági kapcsolatok nyilvántartása. A nagycsaládi szervezetben élő népek gazdag rokonsági terminológiája (a sógorsági stb. viszonyok gyakran igen bonyolult rendszere, harmadik nemzedék jelölése) ismeretlen a cigány szókincs régebbi rétegében, sőt a későbbiekben is mindössze a,nagyapa’fogalmának kifejezésére vettek át szót az európai cigány nyelvek a görögből, és talán egyes nyelvjárások a .nagyanya’ jelölésére az örményből.32 A mindennapi élet gyakorlatának megfigyelése megerősíti a nyelvből levonható tanulságot. A hagyományos cigány életformában ismeretlen a nagycsaládnak az a szervezettsége, amelyet pl. a délszláv zadruga mutat. A balkáni (részben az egykori magyar paraszti) nagycsalád szigorúan kötött gazdasági közösség, amely a munka végzését és a jövedelem felhasználását megszervezi, egységben tartja. A cigánycsaládnak nincs hasonló funkciója, s nem is lehetett, mivel az alapjául szolgáló termelőmunka hiányzott a hagyományos cigány életformából. Valójában 51
