Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
Gazdasági rendszer Európai kategóriákban gondolkozva, nehezen felfogható, hogy egy teljes társadalmi csoport leszármazottai végérvényesen ki legyenek rekesztve a termelőmunkából, illetve a munka társadalmi szervezésének bármely formájából. Az indiai kasztrendszerben azonban ez magától értetődő jelenség. A kasztrendszer tagjai (a „tisztának” számító négy rend: papság, nemesség, kézművesek-földművesek, szolgák) nem érinthetnek olyan tárgyat, amelyet kaszton kívüliek („tisztátalanok”) érintettek. Ezáltal pl. az árutermelés vagy üzletszerű vadászat-halászat lehetősége eleve elesik kaszton kívüliek részére, mert termelvényeiket egyetlen kaszt tagjai sem vásárolhatnák meg. Szélsőséges példája a fizikai távolságtartásnak, hogy olyan kútból, amelyből a legtisztátalanabbaknak számító csoportok (dombák és csandálák) tagjai merítettek, a kasztrendszer tagjai többé nem ihattak vizet.19 Árutermelésen kívül a szolgáltató tevékenységek körét is rendkívüli mértékben korlátozták a kaszt-előírások. Pl. a ruhamosók alacsonyrendű kasztjának tevékenységében sem segédkezhettek a kasztonkívüliek, mert az általuk érintett ruha hasznavehetetlenné lett volna. A szolgáltató jellegű tevékenységek közül csupán olyat végezhettek, amely nem járt együtt fizikai érintéssel. Ilyen volt pl. a zenével történő szórakoztatás, amely a dombák egyik közismert alkalmi tevékenysége volt az ókori Indiában.20 Hasonlóképpen pl. az utcaseprés is a dómba származású csoportok hagyományos foglalkozása a mai India sok vidékén.21 Tehát az európai cigány életformának azt az alapvető sajátosságát, hogy nem rendszeres termelőmunka, hanem szolgáltatás jellegű alkalmi tevékenységek szolgáltak kereseti forrásul, évezredes hagyomány őrzésének tekinthetjük. Nem pusztán az Európában kínálkozó munkalehetőségek következménye, hogy a példaként felhozott két tevékenységi körben ma is nagy számban találhatók cigány dolgozók. Ezirányú munkavállalásunkban a hagyományoknak is jelentős meghatározó szerepe van. Az ókori indiai helyzethez képest már az is gazdasági-társadalmi előrelépést jelentett az Európába kerülő cigányságnak, hogy itt olyan szolgáltatásokat is végezhettek, amelyek Indiában elképzelhetetlenek lettek volna: nagymosásnál, meszelésnél, disznóölésnél segédkezhettek a cigányasszonyok. Továbbmenőleg, néhány cigánycsoportnál az árutermelés csírái is megjelentek: egyes csoportok tagjai teknővájással, mások meszelőkötéssel, ismét mások szegkovácsolással, mások rézművességgel foglalkoztak. Az utóbb említett mesterségeket (kovács, rézműves, lakatos) a 19. századi cigány romantika a cigányság egészének sajátos, hagyományos foglalkozásaként tüntette fel, és ez a tárgyismeret hiányából fakadó, romantikus szemlélet ma is tovább él. Ez a beállítás szociológiai szempontból azon a módszertani tévedésen alapul, hogy európai kategóriákat vetít ki az ázsiai termelésmód viszonyaira: mindenképpen a termelőmunka és ehhez kapcsolódó szolgáltatások itteni kategóriáit keresi az eltérő ázsiai hagyományokat őrző cigányságnál. Valóságban a nagyszámú, különböző cigánycsoport között csak kevés olyan volt, amely a fenti foglalkozások valamelyikét űzte. Pl. a magyar cigánycsoporton belül is csupán néhány helyi alcsoport foglalkozott szegkovácsolással, amit pl. a muzsikus cigányok (szintén a magyar cigánycsoport tagjai) sohasem végeztek. A magyarországi oláh cigánycsoport többségét képező lovári (lókupec) alcsoport tagjai a nevükben kifejezett mesterségen kívül egyéb, szolgáltató vagy ipari jellegű tevékenységet nem folytattak. Emellett lényeges különbség még egyező kategóriákon belül is az európai és a hagyományos cigány megélhetési források között az, hogy a szolgáltató, ill. iparűző cigánycsaládok ilyen irányú tevékenysége csupán töredékét biztosította a létfenntartáshoz szükséges bevételeknek, míg pl. a nemcigány kovácsnak e munkája biztosította teljes létfenntartását. A mindennapi élelem és ruházat előteremtése ebben a kevésszámú iparűző cigánycsaládban sem az ipari tevékenységet folytató 48
