Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához

férfiak, hanem az asszonyok dolga volt, teljesen más jellegű alkalmi tevékenységekkel. „Az így szerzett jövedelem csak a máról holnapra való tengődést tette lehetővé, azt is sokszor úgy, hogy többféle, megélhetést nyújtó tevékenységgel kellett egyszerre fog­lalkozni” — jellemzi a múltbeli helyzetet Kozák Istvánná.22 Tudati formák A termelőmunka nélküli és rendszerességet nélkülöző gazdasági létforma döntően meghatározta a cigányság hagyományos tudati formáit. A hagyományos cigány életfor­mában nem alakulhatott ki a munka megbecsülésének értékkategóriája, minthogy a cigányság ősei hagyományosan meg voltak fosztva a munkából való megélhetés lehető­ségétől. (Tehát a cigány nem „lusta”, mint az előítéletes szemlélet elkönyveli, hanem hagyományos értékrendszerében a munka nem kerülhetett arra a helyre, amelyen a nemcigány értékrendszerben áll)23. A rendszerességet nem ismerő, alkalmi jellegű lét- fenntartás kizárta a rendszeresség és tervszerűség hagyománnyá válását a cigány élet­formában, míg pl. a paraszti életforma enélkül elképzelhetetlen. (Tehát pl. a fizetés azonnali elköltése beosztás helyett nem egyszerűen pazarló beállítottság következmé­nye, hanem a múltbeli gazdasági lét tudati formáinak továbbélése az egykori gazdasági alap megváltozása után.) A cigányság ősei a tulajdonnak úgyszólván semmi formájával sem rendelkeztek — nemcsak ingatlannal és jószággal, hanem berendezési tárgyakkal vagy raktározott élelemmel sem — így a hagyományos cigány életforma nem teremtett lehetőséget a tulajdon tiszteletének meggyökerezésére a cigány értékrendszerben. (Tehát az élelmi és ruházati cikkek eltulajdonítását cigány „nemzeti” vagy „faji” ösztön­nek, genetikusán determinált lopási hajlamnak tüntetni fel súlyos torzítás, amely a gaz­dasági-társadalmi múlt figyelmen kívül hagyásának veszedelmes voltát mutatja. Az egy­kori, tulajdon nélküli, gyűjtögető életforma tudati szinten való évszázados továbbélé­séről van szó, megváltozott gazdasági körülmények között.24 Emellett lényeges körül­mény, hogy a hagyományos életformát folytató cigányok által elkövetett lopások soha­sem a vagyonszerzést, hanem pusztán a mindennapi létfenntartást szolgálták, ami szin­tén bizonyítja, hogy nem általános „tolvajlási hajlam”-ról volt szó, hanem gazdaságilag- történelmileg determinált viselkedési formáról.) A személyi tulajdonnak úgyszólván teljes hiánya sokkal nagyobb arányú volt a ci­gányság őseinél, mint bármely európai réteg esetében. Pl. ruházat vonatkozásában is­mét az indiai kasztrendszer előírásaira hivatkozhatunk. A kaszton kívüliek legalsó rétegei — a csandálák és dombák csoportja — ruhaneműt sem maguk nem állíthattak elő, mert nyersanyaggal és feldolgozó eszközökkel nem rendelkeztek, sem vásárlásra nem volt módjuk, mert ellenértéket nem tudtak volna adni. Az ókori hindu törvények a halottégetésre vitt hullákról levett lepleket írták elő a csandálák ruházatául. Ez való­színűleg nagyrészt fikció volt, és emellett titokban vagy erőszakkal történő eltulajdo­nítás révén szerezték meg legszükségesebb ruhadarabjaikat az erre kényszerülő nép­elemek. Vándorló, lakás nélküli életmódjuk sem kedvezett annak, hogy több váltás ruhát vigyenek magukkal, s ezek tisztántartására ügyeljenek. Ünneplő ruha hagyomá­nya egyebek között azért sem alakulhatott ki, mert ünnepeket nem ismertek. Ilyen tényezőkre vezethető vissza a hagyományos cigány életformában a közömbösség a ruházat rendbentartásával szemben (ami a cigányok iránti ellenérzésnek egyik jelentős tényezője lett és maradt). Európai tartózkodásuk idején változatlanul szűkös anyagi lehetőségeik és lakásviszonyaik (sátor, putri) elősegítették a hagyományos ruházati igénytelenség továbbélését, amely azonban nem zárta ki az ékszerek kedvelésének szintén Indiából magukkal hozott hagyományát. 49

Next

/
Thumbnails
Contents