Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
ben, gyermeknevelésben, közösségi magatartásban stb. stb. az alapvető sajátosságok egységét, ugyanakkor a körülményektől függő, eltérő realizálódást figyelhetünk meg. Ez még a nyelvre is vonatkozik: bár az egyes országokban beszélt cigány nyelvek vagy nyelvjárások annyira eltérnek, hogy beszélőik nem értik meg egymást, de a szókincs nagyságrendje, a nyelv kommunikációs lehetőségeinek adottsága, a kifejezhető fogalmak és nyelvi viszonylatok köre meglepően egységes valamennyi cigány nyelvben. A hagyományos cigány életforma alapvető, közös sajátosságait a cigányellenes, előítéletes szemlélet rövid úton összefoglalta: a cigányok mind hazugok, piszkosak, munkakerülők, lopásból és koldulásból élnek. Alábbiakban rátérünk, hogy miből fakadt ez a rosszindulatú és igazságtalan általánosítás. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a cigány nacionalizmus vakvágányra téved, amikor a fenti rágalmakat olyan módon igyekszik cáfolni, hogy — minden nacionalizmus jellegzetes szemléletével — valótlan kijelentésekkel kívánja dicsfénybe vonni az ősi cigány múltat, hol arról beszélve, hogy a cigányok a legelőkelőbb indiai arisztokráciának, a rádzsput nemességnek honfibútól űzött sarjai, hol azt állítva, hogy a cigányság a múltban árutermelő kisiparosi tevékenységből élő, szorgos és rendszeres munkát végző, öntudatos nép volt, amelyet csak a nemcigány társadalom konkurrenciája ütött el e megélhetési lehetőségeitől a 19. században.13 Ez az apologetikus álláspont, esetleges jószándéka ellenére, nem alkalmas a cigányság tényleges érdekeinek képviseletére, mert ellentétben áll a történelmi tényekkel, és téves irányba tereli a cigányság felemelkedését szorgalmazó társadalom- politikát. A cigányság hagyományos életformájának sajátosságai csak gazdasági életük és társadalmi szervezetük tényszerű történeti vizsgálatának segítségével határozhatók meg, és válnak rejtélyes, romantikus egzotikumból érthető, emberi vonásokká. Mindaddig tévesen ítéljük meg a hagyományos cigány világot, amíg — akár ellenük, akár védelmükben — a társadalomtudomány mai európai kategóriáit alkalmazzuk rájuk, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a cigányság indiai eredetű életformát őriz, és az ázsiai termelésmód sajátosságait tükröztető indiai gazdasági és társadalmi fejlődés az európaitól eltérő módon alakult.14 Erre az alapvető felismerésre már Grellmann eljutott (1783-ban), aki feltételezte, hogy a cigányok ősei az indiai társadalom kitaszítottjai,a páriák,azaz kasztonkívüliek, érinthetetlenek lehettek, így tehát a cigányság társadalmon kívüliségre kárhoztatott volta évezredes múltra tekint vissza. Grellmann feltevését a legújabb történelmi és szociológiai vizsgálatok teljes mértékben igazolják. Bár a cigányokról a 14. század előtt nem szólnak írott források, a cigány szókincs történeti elemzése, a szanszkrit irodalom gyér utalásainak vizsgálata, és az indiai társadalmi rendszernek a cigány életforma sajátosságaival történő összevetése a legutóbbi években lehetővé tette a sajátos cigány életforma gyökereinek történeti megismerését. A cigány társadalom- és kultúrtörténet iskolapéldája a két közismert marxi tételnek, amelyek szerint a lét határozza meg a tudatot, ill. a felépítmény visszahat az alapra. A cigányság ősei, az ókori indiai dómba népcsoport, a társadalom kasztonkívüli, kitaszított elemein belül a legalsó réteget képezték, akiknek gazdasági jellemzője a termelőmunka nélküli, vándor gyűjtögetésre15 és alkalmi szolgáltatásokra16 alapozott megélhetés volt, társadalmi jellemzője — ennek a megélhetési formának megfelelően — a család nagyságrendű, kisközösségi szervezeti forma,17 etnikai jellemzője heterogén népelemek folyamatos hozzácsapódásával történő konglomeráció18. Vizsgáljuk meg részleteiben, mit jelent e három kategória sajátosságainak érvényesülése a cigány életforma alakulása szempontjából. 47
