Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Körmendi Lajos: Régi kútba nézek: Különféle Ikaroszok: Egy tiszteletreméltó társaságról: Édesem, ma oly fanyar vagyok...: Kettesben: Haiku: Magány: Aztán lemezt hallgattunk: versek
ÉDESEM, MA OLY FANYAR VAGYOK... Daloljak néha, arra kérsz. Könnyed táncitáncit a papíron vagy Dagályosan, peckesen dobogjak! — akár egy szóviador. Lángoljak, mint jó misebor, avagy nászi ágyban éjszakai lepe! Lángérzeményt az égre! Szeretőm ünnepe: ámul a táti sereg, Alit Lédának, Annának; a piac, az utca rólad fecsereg. Dalt: jól mutasson! Amíg szárnyal, lillásnak, laurásnak hasson! Néhány háryjánosi sasszét!... Némán rohasztom magam szét— de engedek. Hiszen kőnyelven hiába ... Néhány dalt tehát, pattogóson kivágva. Mielőtt mindent itthagyok. Még itt vagyok. Am csak e kétes ügetés súgja, hogy itt vagyok, nem odaát. Még érzem — s nem ontom az üröm szagát. KETTESBEN Jó estét! — köszöntek ránk Verseghy ismeretlen pornográf versei. Ferenc urunk — mit kell tenni? — kikérdezett engemet: „Gyakran gyakni, hegyes csöcsén vadászgatni mennyemet, apolgatni rózsás rése édes partjait, rázúdítni csókjaimnak zivatarjait, jól felbírni csiklandóssal völgye szárnyas ajtaját, ujjam körme sem bánthatja harmatozó pitvarát...” Te alélsz, támadsz, mint Soror Formóza, rimánkodsz váltig: „No! No még, no még, no még, no még csak egy kis Miatyánkig!” Vitéz tusa, tüzek, havak, víg ferenckedés, zuhanás és magos égbe lágy emeledés, nincsen múltam, nincsen jövőm, jelenem — Tasman tenger tükrén táncol tetemem. HAIKU tested lakatlan szigetén hajót álmodik valaki — én 42
