Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Körmendi Lajos: Régi kútba nézek: Különféle Ikaroszok: Egy tiszteletreméltó társaságról: Édesem, ma oly fanyar vagyok...: Kettesben: Haiku: Magány: Aztán lemezt hallgattunk: versek
MAGÁNY A szemem zöldes alkonyi táj. A drága halottak az üröm szagával üzennek. A csönd levés-öröm? Vagyok, tehát szótlanodom. A te léted nem otthonom. A kövekkel, azokkal a súlyos, „hatan sem bírjuk"-kövekkel még jól érzem magam. Tudni a kövek szép eszét! Nekik nem kell a súlyosdi, fontosdi beszéd. Arcukon az esők vésője. Kemények, mégis szétesők. Ám nekem azt jelentik, amik. És én is nekik. De mit jelentek, vajon mit jelentek neked? Mindenesti szerelmedet? Takarítást, mosást, főzést? A kíméletlen önzést? Piacot, utazást, locsogó havat-hetet? Vagy pénzt, hogy fölkeresd a lábtyúüzletet? ... Lásd, veled élek, de nélküled. Magányosan, mint a füvek. Vagyok mindenségembe zárva, morcos, magamtól elhagyott árva. Aki velem jön, ide az sem követ. Nézel: erodálódó követ. Tudod, tied vagyok, és sejted, hogy nem vagyok. Nem látod, e mélyzöld éjben, hogy lobognak a csillagok . .. AZTÁN LEMEZT HALLGATTUNK eljöttél egy derűs reggel hogy a woman enyém nigger Lennon élt és Lennon él csellótested így zenél minden újság ránknyafog bennünk Lennon élni fog muzsikáddal már átitat egy szezonvégi áhitat elhalmoztál dús emlőkkel ezt viszem el szép emlékül mert elmegyek találomra el a saját halálomra hisz mit kezdhetek ezekkel a tértelen terekkel 43
