Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Körmendi Lajos: Régi kútba nézek: Különféle Ikaroszok: Egy tiszteletreméltó társaságról: Édesem, ma oly fanyar vagyok...: Kettesben: Haiku: Magány: Aztán lemezt hallgattunk: versek
KÖRMENDI LAJOS RÉGI KÚTBA NÉZEK Kút van a kertnek ölén, Liftezik abban a szél, Hordja a tégla porát, Gyűjti a kert szemetét. Úszik a vízen az ág, Tartja a sün tetemét, Bús ködökön jön a vén Őszhajú, halkszavú tél. Kútba hanyatlik az éj, Városok ülnek alant. Úsznak a kiskatonák, Béka üvölt odalent, Nyomja a lókoponyát Mélybe a rőtszínű szél, Felforog újra apád, Rádnevet: aj, te ne félj! KÜLÖNFÉLE IKAROSZOK Minden énekes madár a sírba hullt, Föld alá zuhantak szép sasok, Ám egünk, a tágterű, nem néptelen — Egyre följebb száll a por. EGY TISZTELETREMÉLTÓ TÁRSASÁGRÓL Okodalom? Köpedelem!
/
