Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény

— Ma figyelemre méltó dolgokról esik szó — mondta Hackel Martinovicsnak, mikor elébe sietett.

A szalonban a szokásos arcok: Blumauer, Lutz, Degen.

— Nemrégiben Lembergben jártam — súgta Hackel.

— Áll még az egyetem? — kérdezte malíciával Martinovics.

Valaki rosszallóan hátranézett. Éppen Hebenstreit főhadnagy beszélt.

— Áll, s ugyanazon emelkedett szellemekkel van tele — súgta Hackel, majd nyugtatóan intett szigorú vendége felé.

Hebenstreitet hallgatták:

— A báró alkotmánytervezete egyre több hívet szerez magának a bécsi egyetemi hallgatók körében. De ez kevés. Ä katonai akció nélkülözhetetlen. Két és félezer elszánt, általunk kiválasztott emberrel Bécs egy éjszaka alatt a kezünkbe kerülhet, s a császár fogoly.

Csend támadt. Lutz szólalt meg:

— Nem lesz az kevés? És honnan szerezzük ezt a kétezerötszázat is?

Hebenstreit leintette:

— Majd később a részletekről. Most még egy plánumot ismertetek. Olyan harckocsi tervét dolgoztam ki, mellyel szemben tüzérség és gyalogság egyaránt tehetetlen. Ha ezt elkészítjük, a francia seregekkel történő egyesülésnek semmi akadálya.

Valaki hátulról megérintette Martinovics vállát. Egy sohasem látott arc.

— Valaki beszélni akar önnel a másik teremben.

Követte az ismeretlent, aki az ajtó előtt megfordult, s magára hagyta. Martinovics belépett a függönyökkel elsötétített szobába. Az egyik festmény előtt álló férfi megfordult.

— Ne nyugtalankodjék, Martinovics uram, túl sok meglepetést már nem fogok okozni önnek — mondta Gotthardi.

Martinovics villámgyorsan döntött: ha Gotthardi megkérdezné, azt válaszolja, beépült, hogy szemmeltartsa ezt a jakobinus kört. De Gotthardi miért éppen itt kérné számon ezt?

— Emlékszik, Martinovics uram, hányszor kértem, hogy több bizalommal viseltessék irányomban?

Miféle kelepce ez? Gotthardi mégis ravaszabb, mint amilyennek képzelte? S vajon a többiek tudják-e, hogy ki tartózkodik velük egy fedél alatt?

— Látom, nem hisz nekem, s ezt nem is csodálom. Hallott Riedel báró, őfelsége egykori nevelője köztársasági alkotmánytervezetéről? E tervezet példányait én segítettem más városok hasonló köreihez. Nem kell nyugtalankodnia, Pergen gróf nem tud róla.

— Hány játszma fut itt, azonos figurákkal? — kérdezte Martinovics.

— Kedves barátom, a játszma egyre ádázabbá válik. Ért engem?

— Akik elkezdték, eleve számoltak a veszéllyel.

— Mint feltevéssel. De minő különbség szabadon a börtönről és börtönben a szabadságról elmélkedni!

— De miért nem Hebenstreitnek vagy Hackelnek mondja mindezt, Gotthardi uram?

— Hebenstreit esetében kétlem, hogy eredménnyel tehetném. Azért mondom, mert jogos aggodalomra van okunk. Ezt az én kivételes szimatom már megsúgja.

Martinovics Gotthardi szemébe nézett:

— Ez fenyegetés vagy figyelmeztetés?

Gotthardi megfogta Martinovics karját, aki viszolygást érzett, de amaz oly erősen szorította, hogy nem tudta elhúzni.

33