Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
— Azt gondol róla, amit jónak tart, de én csak annyit mondhatok, az udvarban sokat tudnak, s Ferenc nem lesz oly elnéző, mint Lipót császár volt. És elengedte Martinovicsot. * * * „Őfőméltósága, Pergen miniszter úrnak! A könyvkereskedőnél szervezkedő kör a mai nappal nagyon veszélyes irányba vett fordulatot. Hebenstreit főhadnagy kifejtette az egybegyűltek előtt egy erőszakos katonai akció tervét, amelynek áldozatul esne a császári székhely, fogságba kerülne az uralkodó őfelsége is. Ezt követné a franciákkal kötendő szerződés . .. ... A kör ülésén a szokott arcokat láttam, úgymint a házigazdát, Hackelt, Blumauert, Lutzot, Martinovicsot. . . Degen” * Abaffy Ferenc fel patt in tóttá a burnótszelencét, port csippentett, felszippantotta, aztán jóízűt prüsszentett. A dobozka felé intett, de Martinovics ingatta a fejét. „Micsoda allűrök! Sosem fogják megtagadni magukat. A nemes a pokolban is nemes, nemcsak a mennyországban.” Mióta Martinovics bejáratos volt Abaffy házába, az első alkc lom adódott, hogy négy- szemközt válthassanak szót. Legutóbbi látogatása óta szinte megnyugvással vette tudomásul a többieket egyébként lesújtó hírt, hogy a beteges kinézetű, de mindig virgonc Gyurkovics professzor időközben elhunyt. „Megalkotója halott, de maga a káté él, s még jobb is, hogy kevesebben tudnak róla. A professzor elgondolása nagyon egyszerű: az eszmék terjesztésére hivatott kátét a beavatott lemásolja, majd a kapott példányt megsemmisíti, tehát egyetlen példány marad. Ezt kapja meg az új delikvens, aki hasonlóképp cselekszik. így mindig csak egy régi és egy új tag ismeri egymást.” — Mi a véleménye, amice, a lengyel felkelésről? — kérdezte Abaffy, s Martinovics kizökkent gondolataiból. — Kevés hírt kaptam felőle, de ha hajdani barátom, Potoczki gróf tevékeny szerepet visel, akkor jelentősnek ígérkezik. A nemesség e honban ilyenre sosem vállalkoznék. — Hajdani barátja? Talán már nem osztja nézeteit? — A hajdani csupán annak tulajdonítható, hogy évek óta nem láttuk egymást. Valaha együtt barangoltuk be Európát... — Amice, ami a magyar nemességet illeti, azon végül is József szándékai megtörtek, Lipót császár pedig örült, hogy fejére Budán illeszthették a koronát. . . — Botorság, játék — mondta Martinovics. — Mielőtt komolyra fordulna, szépen kivonják magukat az eseményekből. Abaffy ujjaival idegesen dobolt a szék karfáján. — Amice, e házban a pesti és budai klubista ifjak már hosszabb ideje otthonra találtak, köztük nem nemesek is ... — Abaffy uram, nem kívánok visszaélni a vendégjoggal, de e szalonban hallottam az egyik vendégtől: szalonjakobinus. Találó elnevezés. Ha nem is mind, számosán. — Mint Árva-megyei követ, meglehetősen ismerem az országban uralkodó hangulatot. A francia háború terhei nyomnak minket, viszik a katonát, viszik a gabonát. S az újabb szervezkedés a poroszokkal és oroszokkal a lengyel felkelés leverésére, még tovább feszíti a húrt. Ehhez már nem fűlik a fogunk. Ezt is üres kuruckodásnak tartja, amice? 34
