Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Karinthy Ferenc: Utószó: regényrészlet

haja frissen mosva, nyakában szerény arany medál, a Kos jelével, körmei diszkréten lakkozva, kezén is csak egyetlen picike, köves gyűrű, formás lábán sose leszaladva a szem a harisnyán. Túlságosan is megfigyelte, vette észre, de talán amannak sem egészen közömbös ő, bár nemigen látszott olyannak, akikről már hallott itt, hogy kifejezetten külföldiekre hajtanak.

Bemutatkozásként csupán annyit közölt, ami a névjegyén is olvasható: Julian Pachy Professor of East Central European Studies Brooklyn College New York N. Y. — a Gyula odaát teljességgel kibetűzhetetlen lenne, még inkább eredeti családneve, azért szúrta bele azt a c-t, így is örökös kiejtési bonyodalmakat okozva amerikai kollégáinak, tanítványainak. A lány azonban nem firtatta a részleteket, és angolul sem értett. Amazt Térfi Teréznek hívták,ő magát Tecának.amivel persze el lehetett játszani: Terus, Teri, Tercsi, Tesza, sőt, Trézsi, Rézi. S ilyesmire egyre sűrűbben került sor, kapcsolatuk gyorsan bizalmasabbra, évődőre melegedett. Óvatosan azért megkérdezte, van-e barátja, állandó udvarlója: most éppen nincs, felelte gátlástalan természetességgel, járt egy fiúval — ezt sem egészen így mondták azelőtt —, de már vagy öt hónapja szétmentek, jelenleg senkije.

Ez biztatóan hangzott, a professzor tartózkodását mégsem oldotta fel, főként a korkülönbség feszélyezte. Ám Teca egy délben annyira leplezetlen, felcsillanó tekintettel, sugarasan tágra nyílt szemmel fogadta, reáragyogtatva egész tündöklő ifjúságát, meg nem állhatta, hogy félénk-udvariasan meg ne kérdje tőle: mit csinál este, ráér-e zárás után, mert a bisztró, amint ajtajára ki is írva, hatkor csukott. S a lány oly gyorsan és hevesen bólintott, ez hirtelen összefűzte őket, immár, úgy tetszik, erős, szilárd szövetségben.

A portással taxit hívatott, ami itt olykor elég bajos, messziről kell jönnie, meg idefent gyakorta némák a telefonok, rosszak a vonalak — amúgy nem is kellemetlen érzés, az elszigeteltség, védettség, nincs kitéve esetleges alkalmatlankodásoknak, csak avval találják meg egymást, akit ő keresne, ha keresne. Nem sürgős. Végül mégis befutott a kocsi, ez az első leruccanása a hegyről. A lány a Németvölgyben lakott, abban maradtak, nyolckor kapujuk előtt az utcán várja. Ahogy közeledtek a megadott címhez, el kellett haladniok a budai kultúrház épületénél, melynek ő annak idején vezetője volt, s ez rögtön jócskán fölkavarta. A forró napokban innen utálta ki egy demagóg álmunkás fűzfapoéta, mint sztálinistát, illetve maga hagyta ott a zűrzavarba fúló gyűlést. Még szemben az elárvult, ódon kis zsidó temetőre is emlékezett, rég nem használják, a kőfal mögött a szorosan összezsúfolt, fekete és fehér, héber betűs, düledező, roskatag, virágtalan sírokra.

Teca láthatóan legjobb holmijait szedte elő, édes volt a rövid, prémmel szegett, hasított bőr kabátkájában, szőrmés kucsmácskájában, magas, sárga csizmájában, ami az enyhe időhöz tán meleg is, ám annál jobban mutatott. Hová menjenek vacsorázni? A leány az Arany Szarvast ajánlotta, a Vár alján, ahol ilyenkor is finom vadas ételeket készítenek, ízletes és változatos halfogásokat.

A helyiség magyaros berendezésű, diszkrét cigányzenével, cimbalmozással, de azért a másik teremben telepedtek le, nyugodtabban beszélgethessenek. Az étlapon csakugyan bőséges a kínálat, túlságosan is, nehéz a döntés. Fácánlevest és őzragut rendeltek, utána gombás vaddisznót s rácpontyot, hogy majd osztoznak, egri vöröset.

A professzor ma már közlékenyebb, főként a kinti sorsáról, amióta elment innen, 56 novemberében. Először Ausztriába, onnét Mexikóba került, eléggé keserves a kezdet, a nyelvet se tudta. A Yucatan félszigeti Merida városka pályaudvarán hordár- kodott, majd, hogy valamicskét megtanult spanyolul, a klinikán dolgozott. Később illegálisan átszivárgó« az Egyesült Államokba, sikerült megvetnie a lábát, sok nehézséggel és nélkülözéssel keresztükerekedte magát az egyetemen. Szerencsére a tan8