Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
— Kik azok? Mária arcát megsemmisítő nyugalom öntötte el: — Ereszd el a karom. Martinovics zavartan elengedte. Leült, kezébe temette arcát. Talán Mária is? Gotthar- diéknak? Vagy másoknak? * * * Martinovics tudta, hogy akár órákig is eltarthat az audiencia, de a császár nem fogja engedélyezni, hogy helyet foglaljon. Hogy egy percig se feledje, a társalgás — kihallgatás. — Amint azt bátorkodtam Lipót császár őfelsége figyelmébe ajánlani, az európai térképen ... Ferenc egy kézmozdulattal megszakította. Most, hogy kihúzta magát, Martinovics láthatta, hogy — nyúlánk alakja ellenére — kezdődő pocakja megfeszíti az öltözékét. — Tanácsos úr, az atyai tisztelet gyakorlását hagyja meg nekünk. Martinovics elvörösödött, gondolatai görcsbe szaladtak, nehezen sikerült visszatalálnia az eredeti kerékvágásba. — A franciákkal történő megbékélés, majdan szövetség lehetővé tenné a birodalom számára a menekvést. Kíméletlenül fogalmazok, felség, de a porosz szövetség és Oroszország csak a bukást hozhatja a monarchiának . .. — Ezt a kijelentést kockáztatja, tanácsos úr, amikor az év elején a csőcselék kioltotta XVI. Lajos életét? Tudatában van szavai jelentőségének? Van sejtelme róla, mi a helyzet a frontokon? Ami minket illet, tragikus. Minket, tehát hű porosz szövetségesünket is. — Felség, Franciaország nem hódítani kívánt. Védekezésre kényszerült, mert a poroszok hatalmi elvakultsága ... — Tanácsos úr, itt nincs helye ilyen szavaknak! Martinovics hallgatott. — Emlékeztetem tanácsos urat egy másik adatra, mely talán ismerősnek tűnik, hiszen Laczkovics kapitány szolgáltatta ... Martinovics elvörösödött: vajon a császár valóban nem tudja, hogy a jelentést ő fogalmazta. — Nos, Laczkovics kapitány szerint nyolc megye fogott össze, hogy az uralkodóval való szembeszállásra szövetkezzék. Ebben a helyzetben erősen megfontolandó és kérdéses a magyar országgyűlés egybehívása. „Miféle elme fogadja be a jelentéseimet? Hogyan lehet ugyanazon tapasztalásokból olyannyira eltérő ítéleteket formálni?” Martinovicsot elfogta a félsz. Óvatosan szóba szerette volna hozni a szászvári címzetes apáti cím elnyeréséért írott kérvényét, a még Lipóttól kapott ígéretet, de most mégis jobbnak látta, ha nem teszi. Majd Gotthardi által megpróbál valamit, kivel amúgy is találkoznia kell. A vendéglőben Gotthardi nyájas volt és előzékeny. Letörölte a sörhabot a szájáról: — Felséges ez a sör, ilyen csak Bécsben van — mondta. — Hogy szolgál a hangulata, tanácsos uram? „Hangulata? Ezek szerint már tud valamit?” — tűnődött Martinovics. — Gotthardi uram, a jóindulatára hivatkozva kérem, ha az uralkodó jelenlétében célozna beadott kérvényemre, amelyben ... — De kedves Martinovics uram, elég régóta szolgál az udvarnál ahhoz, hogy tudja, őfelsége az emlékeztetést sürgetésnek veszi. És ki szereti, ha kegyességre sürgetik? 31
