Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Takács Imre: Büntetőparancs: Újra bűnhődés: Hieronymus Bosch burkában: Tépelődés meg álom: versek
TAKÁCS IMRE BÜNTETŐPARANCS Büntetőparancs küld a kertbe. „Az emberből embert rabolni nem tudsz. Minél inkább erőlteted valami szép érzésnek a megjelenését, annál torzabb arcokat és válaszokat kapsz. Nem éji kolostor ez, amelybe tán beengednének, de ahonnan ugyancsak ízléstelenül el is küldhetnének.” ,.Magadat építsd, az angyal elindult már, ne keresd, hogy megtalálhasson téged majd ő. Nem lesz fáradt az arcod, ha munkád szépségei keretezik, sokszorosítják — hagyd itt az ember-malmot! Tisztességedet fölkeresik a barátaid is, akik elhagytak most, a bűnbe botlásaidért akik büntetnek most!” ÚJRA BŰNHŐDÉS Láttalak úgy lefosztva delelődön, mint serdült sombokrot az első őszön. Termése miatt megvert mandulafa, leveléből is mennyit lehullajtva — mintha tegnap nyílt volna a sok virág! ínségeim a jót mind összerakják, hajnali pírt fekete leplek fojtanak el. Visszajelentett hajnal, halj meg bennem! Tudatlanságom bérét, éj hidegét űzhetném a dermesztő kéjjel eléd. Forduljak el? —forduljak vissza? Reggel a fogyó Hold áttetsző, törött jég-ostyája esik ki szerepéből, mint holtak arcvonása. Mégse szabad magamat vesztegetnem érted sem, senkiért sem. A bűnhődés szép asszonyok körtánca közé bedobott kés.. 4
