Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - SZEMLE - Tasi József: Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása: [könyvismertetés]
gei. Mindennek a megújult világ feltételei egy ideig kedveznek. Néhol dialógusok viszik előbbre a gondolatmenetet. Ilyen beszélgetés zajlik le Petri és Solt apja, a hírneves orvosprofesszor között. Az apa mondja: „Nagy hibának tartanám, ha a kormányzat és a nemzet legjobbjainak együtt- munkálkodása helyett kialakulna valami látszat- egység. Ti fent mennétek egy irányba, és talán észre se vennétek, hogy azokra, akik pillanatnyilag érdekből, netán félelemből követnek benneteket, valójában milyen kevéssé lehet számítani.” Fontos pillanata ez a regénynek, hiszen az iménti mondatok a korszak ellentmondásainak egyikét jellemzik, s ezzel egyidejűleg a főhős gondolatait is fölkavarják. (Később maga Petri is áldozata lesz a személyi kultusznak.) Sándor Iván lépésről lépésre közelít a legfontosabb problémák ábrázolása felé. A katonaságnál eltöltött idő újabb változásokat hoz a cselekményben. Solt itt a korábbiaknál is keményebb világgal ismerkedik, melynek szigorú belső törvényei vannak. Az esszéisztikus elemek nem ritkulnak, a belső monológ szerepe helyenként előrébb való a történetnél. Sándor Iván pontosan ábrázolja az emberben lezajló lélektani folyamatokat. S itt nemcsak a főhősről, de más regénybeli alakokról is szólhatunk: az Államvédelemhez került Gergelyről például (ő is áldozat lesz később), aki ezt megelőzően Bergen-Belsen- ben 35 kilóval szabadult, a családját kiirtották. A felgyülemlett indulatok aztán az új korban nem kívánatos célokat szolgálnak. Ez az „új kor” pedig a Rajk-per ideje, melynek hatásai alól a Ködlovas szereplői sem vonhatják ki magukat. így Solt sem, akinek apját fölmentik és beosztott orvossá „fokozzák le”. Az író tehát fokozatosan készíti elő a főhős sorsának mélypontjait, a személyi kultusz egyre embertelenebb eljárásait. Az egyes szám első személy még hitelesebbé teszi a történetet, az olvasó és a regényfigurák közti távolság így a minimálisra csökken. Különösen így van ez a mű harmadik harmadában, melyben közelről ismerjük meg a kor brutalitását. E brutális és megtervezett leszámolás egyik szenvedője Solt István. Nem érti, miért tartják fogva, de nem is értheti: a személyi kultusz számtalan hasonló esetet produkált. Sándor Iván hitelesen érzékelteti az egyén megalázását, a pozitív célokat el nem érő módszerek tragikus következményeit. Az írói figyelmeztetés kemény: bár a leírt történet ideje konkrét, azért nem árt vigyáznunk arra, hogy sohase ismétlődjék meg. A diktatúra természetrajza arra is eszköz, hogy az egyén e körülmények közti lélektani útvesztőivel ismerkedjünk meg. Közben érzékletes és jól megírt jelenetek sorával találkozunk: ilyen például az egyik első kihallgatás, a szadisztikus főhadnaggyal, az üvöltéssel, a veréssel, majd később újra kínzással. Születtek már az ötvenes évekről fontos és megrázó művek, a Ködlovas szerepe ezek közt is kiemelkedő. Hasonló mélységgel, a személyes átélés ilyen hitető erejével ritkán találkozunk. A „pokoli logika” leleplezése, illetve a főhős görcsös okkeresése feszülten áll szemben egymással — s ez is a kor irracionális indítékait illusztrálja. A „pokoli logikára” egy példamondat, az egyik államvédelmi százados szájából: „. . .a népi demokrácia fiatal, meg kell védenie magát, és ha tízen gyanúsak, akkor inkább bűnhődjön kilenc ártatlan, mint hogy egy bűnöst futni hagyjunk.” így lehet a vádlóból is bármely pillanatban vádlott (Hollósi), a bűnösből áldozat. Dehát ezt eddig is tudtuk a korról! Igen, de — ismétlem — Sándor Iván művének mélysége fontos továbblépés e tárgyban. És a főhős is képes a továbblépésre; kínzó helyzetében, a rabkórházban gondolkodik így: „Néha úgy éreztem, hogy jobb lenne semmire sem gondolni, mint szembenézni ezzel a sötétséggel, de egy ideje másképpen gondolom, minél többet akarok tudni, társam is azt mondja most, hogy egyszer talán még meglátjuk, hogy mi van a sötétségnek a túlsó oldalán.” A modern próza eszközeivel így próbálja Sándor Iván oszlatni a homályokat. Ezekben a részletekben uralkodik leginkább az esszé-jelleg; rabtársa bölcselkedései Soltot is fölemelik a börtönévek siralmas szintjéről, s ketten együtt próbálnak választ adni az ördögi kérdésekre. A négy év utáni szabaduláskor a főhős megtörtén, de eszményeit teljesen el nem veszítve áll előttünk. Képes arra, hogy odaforduljon a másik emberhez, hogy újra tagja legyen a tágabb közösségnek. A megpróbáltatások közepette nem hagyta el embersége. A Ködlovas az ötvenes évek világáról tudósít — az információ értékével, jelentős művészi erővel. (Szépirodalmi, 1983) BAKONYI ISTVÁN KARDOS LÁSZLÓ: AZ ŐRSÉG NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA Kardos László etnográfusként indult és a világot — mint vélték — holnapra megforgatok vezetője lett. Eredeti hivatása azonban vissza-vissza- vitte a faluba; az onnan induló tízezernyi népi kollégista értelmiséggé nevelődését segítette, irányította. Amikor 1942-ben megszerezte magyar—olasz szakos tanári oklevelét, már két esztendeje az első népi kollégium — a Bolyai — alapító tagja és vezető személyisége volt (a Bolyai- kollégium történetéről adott interjúját a Forrás 1983/8. száma közölte). Győrffy István hatására — akinek még a tanítványa lehetett — tanulmányai közé felvette a néprajzot is és ebből doktorált. Előbb azonban 1940-ben és a következő év nyarán hónapokat töltött szülőföldjén, az Őrségben. Már a Teleki Pál Tudományos Intézet szociográ87
