Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

vetítő — a szuperman — kétségeket ébreszthetett volna a nézőkben az általa prezen­tált preformált valóságkép hitele iránt is. Ezért aztán az Angyal egyszeriben könnyed metamorfózison ment keresztül, társul kapta maga mellé Tony Curtist, s megszületett a Minden lében két kanál. Véleményem szerint ez a sorozat jó vígjáték volt, egyrészt mert egy percig sem vette komolyan önmagát, másrészt mert két főszereplőjének lehetőséget adott a jó értelemben vett színészi alakításra. Roger Moore és Tony Curtis ebben a filmsorozatban nem egysze­rűen egy-egy klisét jelenítettek meg, hanem olyan embereket, akik bohókásak, ügyet­lenek, s tévedhetnek is, de ... az igazságot továbbra is ők képviselik és érvényesítik. A film alapképlete ugyanis változatlan maradt, csak a megformálás módja volt új. A jó továbbra is győzedelmeskedett a rossz felett, csakhogy a két pólust már nem választotta el ég és föld, egyik oldal sem volt már csak fehér vagy csak fekete. Roger Moore tovább­ra is elegáns volt és fennsőséges, de mint Tony Curtis ellenpontja nemegyszer éppen ezért vált nevetségessé, s fordítva ugyanígy. Ők is felgöngyölítettek minden bűnesetet, de rajtuk már lehetett derülni, mert gyakran követtek el baklövéseket, lehetetlen helyzetekbe kerültek saját ügyetlenségük miatt, s a rejtély megoldásához nemegyszer csak a véletlen segítette hozzá őket. A magányos hősök, szupermanek mindenhatósága, karizmatikus fennsőbbsége a vágy, az idea szférájában továbbra is a társadalmi tudat alkotóeleme maradhatott, de ekkoriban már ezeket a „mozihősöket" a néző is legfeljebb kívánatos, de elérhetetlen álomképnek tekintette. Éppen ezért ha a televíziós nagyipar továbbra is hatékonyan akarta a nézők felé továbbítani a társadalom mintaadó ideológiáját és értékrendjét, olyan reprezentatív mintákat kellett „előállítania”, melyek nem különülnek el a való­ságos léttől. Valószínűleg ez is oka annak, hogy a krimirendezők figyelme hamarosan a szervezett bűnüldözés felé fordult. Az egyén a valóságban maga is azt tapasztalta, hogy élete minden rezdülése szervezeti keretek között folyik, a társadalmi lét intézménye­sül. Az ember úgy érzi, nincs betekintése a dolgok menetébe, az önállósult létre szert tett intézmények irányítják a realitást, s ha az egyén tudja is, hogy maga is része egy adott szervezetnek, annak valós összefüggéseiről alig vannak elképzelései. Ebből követ­kezően az egyes ember joggal érezheti úgy, hogy megfosztatott saját sorsának gyakor­lati irányításától, s korántsem bizonyos, hogy ezt rezignáltan veszi tudomásul: esetleg lázadozhat is. Be kell tehát bizonyítani neki, hogy a szervezet, mint olyan, önmagában véve nem minősíthető, s nem oka az emberi életet mechanikussá degradáló repressziók­nak, sőt szükség van rá, hiszen a valóság olyan bonyolulttá vált, hogy kormányzása csak intézményes keretek között lehetséges. Csakhogy vannak jó és ésszerű, valamint rossz és irracionális szervezetek: a bűnszövetkezet mindig elvetemült célok érdekében szer­veződik, s bár tagadhatatlan, hogy működése precíz és alig átlátható, mégis kudarcra van ítélve, mert a rendőrség a jó célok érdekében létrejött, szintén tökéletes organiz­mus, eredményesen veszi fel a harcot ellene. Az NSZK-ban — a talán legjobban szervezett ipari társadalomban — szinte nincs is hagyománya a magányos hős mítoszára épülő bűnügyi filmsorozatnak. A hangsúly a rendőrség, mint szervezet munkáján van, s noha a nyomozás élén többnyire egy kitű­nő képességű felügyelő áll, mint amilyen Konrád, Keller, Haverkamp vagy éppen Derrick, segítőik, s a gépezet olajozott működése nélkül az ő erőfeszítéseik is hiába- valóak lennének. Ezekben a filmekben a rendőrség szervezeti felépítése világos, az egyének, s osztályok koordinációja szükséges és érthető. Természetesen előfordulhat­nak konfliktusok a szervezeten belül is, de ezek mindig megoldódnak, s a bűnüldözők éppen az összehangolt együttműködés következtében érnek el sikereket. Ezekben a filmekben már nemegyszer az ellenfelek is bandákba verődve, szervezetbe tömörülve dolgoznak, s a bűnözők „szóródási mátrixa” érdekes metszetet ad a tár­73

Next

/
Thumbnails
Contents