Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

sadalomról. Többszörösen büntetett előéletű gazembertől kezdve tisztes, de gyengejellemű polgáron át a köztiszteletnek örvendő tőkés üzletemberig mindenki szembekerülhet a törvénnyel. A társadalom alján vegetálok éppenúgy követhetnek el bűncselekményt, mint a siker, s a rang képviselői, ám a film e látszólagos szociológiai előítéletmentessége mögött mégis munkál egy finom manipulativ tendencia, hiszen a különböző bűntettek indítékai annál kevésbé aljasak, annál „emberibbek”, minél feljebb áll a társadalmi ranglétrán pozícióját és vagyoni helyzetét tekintve a cselekmény elkövetője. Vagy ha felső társadalmi réteg egy tagja gátlástalan gaztetteket követ(tet) el, akkor kiderül róla, hogy ez nem egyszeri eltévelyedés, illetve szinte az adott esetben elkerülhetetlen fátum volt, hanem az illető eleve cégéres gazember, aki vagyonát, rangját nem tisztességes úton szerezte, s mintegy betolakodott a társadalmi elitbe. Ennek ellenére ezek az NSZK-beli filmek viszonylag mégis hitelesnek és reálisnak mondhatók, az ábrázolás kerüli a mitizálást, a detektívekben nincs semmi rendkívüli, a hangsúlya rendőrség szervezetének sikeres, de különösebb látványosságot nélkülöző munkáján van. Ám azt hiszem, éppen e filmek realisztikus életközelisége a záloga annak, hogy kitűnően közvetítik és újratermelik a teljesítményorientált társadalom étoszát.

Az utóbbi években Amerikából hozzánk került sorozatok némileg eltérő képet mutatnak. Az USA-ban a társadalmi-gazdasági lét ideologikus visszatükröződésében még ma is jelentős részt foglal el az egyéniség szabad kiteljesítésének mítosza. Ez pedig az átlagember számára a hamis tudat skizofréniáját eredményezi, hiszen valós létére éppen az atomizáltság, a manipulativ szervezettség jellemző, ugyanakkor az egyéniség korlátlan önkifejezési lehetőségének ideologémáját ma is tényként építi be mindennapi életébe.

Ennek a tézisnek kétféle megnyilvánulási módjával is találkozhattunk az amerikai bűnügyi sorozatokban. A bűvész című film az ismert alapsémát alkalmazza: a rettenthetetlen hős szembeszáll az alvilággal és győzedelmeskedik. Csakhogy ez a képlet a valóság vetületeként egyszerűen minden hitelt nélkülözött volna, ezért maga az ábrázolás a fantasztikumba csap át. A főhős nem olyan mint a többi ember, ő mint bűvész figyelmen kívül hagyhatja a realitás törvényeit, olyan képességekkel rendelkezik, melyek segítségével uralkodhat a valóság felett. íme az egyéniség, aki még mindig szabadon, a maga akarata szerint alakítja a világot, de már korántsem alkalmas arra, hogy típusként példaképpé váljék.

A másik pólus a Columbo, mely látszólag homlokegyenest ellenkező elvekre épült, mint A bűvész. Columbo, a gyűrött ballanos rendőr az amerikai kisember megtestesítője. Külső megjelenésében nincs semmi héroszi, ráadásul kétbalkezes, ügyetlen és nemegyszer nevetséges. Csakhogy ez a kisember — aki, ha belép egy előkelő villába, minduntalan azt fejtegeti, hogy neki ilyesmire sohasem lesz pénze — milliomosokat és politikai hatalmasságokat csukát a rács mögé. Úgy hiszem, a Columbo minden más sorozatnál ügyesebben és finomabban volt képes közvetíteni az amerikai tudat ideologikus valóságképét. Ebben a társadalomban — sugallja a film — nincsenek előjogok, vagyon vagy hatalom nem véd meg senkit, ha az illető vétett a társadalmi szabályok ellen. Szabad és demokratikus társadalom ez, melyben természetesen vannak olyanok, akik sokra vitték, de ha helyzetükkel vissza akarnak élni, bűnhődniük kell. Az egyenlő feltételek mindenki számára biztosítottak, így nincs tehát abban semmi meglepő, ha éppen egy kisember érvényesíti a társadalmi igazságot a csúcson levőkkel szemben. Columbo alakja azt hivatott bizonyítani, hogy nem kell emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezni ahhoz, hogy valaki egy ilyen demokratikus és igazságos társadalomban kibontakoztathassa képességeit. Az amerikai kisember persze korántsem ezt tapasztalja a valóságban, így számára Columbo is hérosszá emelkedik, ám olyanná, akivel még képes azonosulni, hiszen ez a félnótás rendőr olyan mint ő, sőt. .;

74