Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - MŰHELY - Emlékek Babits Mihályról: Keresztury Dezsővel beszélget Albert Zsuzsa
— Lőrinc politikai analfabéta volt, sejtelme se volt róla, hogy hol áll, merre áll, miként áll a politika. Az, hogy ő antiszemita kijelentéseket tett, egyszerűen azzal függött össze, hogy Az Est-lapoknál, ahol ő munkatárs volt, nála kisebb kvalitású, de ügyesebb újságírók lényegesen nagyobb fizetést kaptak, mint ő — ne haragudjék, hogy ezt így egyszerűsítem, de én közelről ismertem a dolgot. Lőrinc családjának rendkívül sok pénzre volt szüksége: Lőrincnek magának nem, mert ő eljárt lyukas cipőben is, de a családjának sok pénz kellett. Ezért fogadta el — ezen vesztem össze vele halálosan — miután a Basch Lóránt dupla Baumgartent adott neki, a nyilasok ellen-Baumgarten- díját. Tehát Lőrinc esetében valamilyen politikai koncepcióról nem lehet beszélni. Nagy költő volt és közepes újságíró, aki maga sem tudta, hogy hova megy, amikor elfogadta a németek meghívását, és Németországról olyan cikksorozatot írt, amiben nagyon pozitívan foglalt állást a náci átalakulás, kulturális és egyéb változások kérdésében. Mert bizonyos dolgok azért Lőrincnek imponáltak is. Lőrincben volt valamilyen hosszúranyúlt kamaszság, a zsenialitásában is, de a politikai állásfoglalásaiban is. — Minden szempontból, azt mondják. Most itt emlékeztetnem kell arra, hogy ebben az időben Keresztúry Dezső már visszajött, tudniillik a weimari Németország nem volt azonos a fasiszta Németországgal, és például ami már nem jelenhetett meg Németországban, a kezdődő fasizmus miatt, az a Pester Lloydban megjelent Budapesten. Szóval azért valamilyen szintről lehetett érezni, mi a helyes és mi nem, csak nyilván Szabó Lőrinc nem érezte, hogy miről van szó. — Maradjunk annál, így tudom leginkább megfogalmazni: Lőrinc politikai analfabéta volt. Más a helyzet Németh Lászlónál, de itt is sok magyarázó mozzanatra fel kell hívni a figyelmet. Németh László, ha jobbratolódott, akkor a magyar népi mozgalmakkal együtt tolódott jobbra. — Amiben persze, azt hiszem, része volt a baloldalnak is. — Igen nagy része volt. Egy kicsit terelték is a népi mozgalom egy részét. Azért volt olyan rendkívül fontos, hogy akkor, igaz hogy Kállai Gyula álnéven, de megjelent Révai Józsefnek a magyar népiességről szóló könyve, amiben ez a népi mozgalom baloldali szempontból is a helyére volt téve és ez rendkívül megkönnyítette helyzetét azoknak a népi szolidaritást vállaló, a szorgalmazó embereknek, akik szívük mélyén baloldaliak voltak, és kikérték maguknak, hogy őket narodnyikoknak nevezzék. Mint ahogy József Attila is és még sokan mások; magamról nem is beszélve. Egyet nem szabad elfelejteni: ezt az egész népi mozgalmat irodalmi oldalról voltaképp Babits indította el. Egy tanulmányával, amely inkább csak beszámolók alapján a déldunántúli egykéről szólt. Nem elegen tudják, hogy Illyés Gyulát Babits és Gellért Oszkár beszélte rá a Puszták népére. A Puszták népe nem a népi írók indítására született, hanem Babits Mihály kezdeményezésére. — Nem lehetett az olyan különös dolog, hogy Babits jóban volt, ha nem is mindig egyértelműen Móriczcaí is meg Illyés Gyulával is, és Németh László jóban volt először Babitsosai, aztán Móriczcaí? — Ez összetettebb kérdés. Az biztos, hogy Babits ezt az egész mozgalmat, amit csak később kezdtek egységesen népi irodalomnak nevezni, részben irodalompolitikai meggyőződésből is pártolta. Tudta, hogy ott valami olyan kezdődik, ami nagyon fontos. Az elsemlegesülő, híg vagy művi költészetet felválthatják az egyszerre új és régi eleven, élő ízek. Feléje fordult azért is, mert már akkor ott voltak körülötte a fiatal írók, akik sokminden társadalmi történésről hírt adtak neki. Ő maga nehezen tudott szóbaállni egy parasztemberrel. Van egy versciklusa a Versenyt az esztendőkkel című kötetben: egy esztergomi hegyi napló. Ebben gyilkos önjellemzést ad magáról: íme, 67
