Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Deák Tamás: Levél Heleszta Sándornak

mint embert, és a világhoz való viszonyát mint emberi viszonyt, akkor csak szerelemért kaphatsz szerelmet cserébe, csak bizalomért bizalmat stb.”) birtokában volt az igazságnak. S nem tartom véletlennek, hegy az emlegetett vizsgálat szerelemre-szexus- ra-házasságra vonatkozó elemzéseiben egy esetben vallottunk következetesen „kudarcot”, amikor ezek értékét-tartalmát világnézethez próbáltuk kötni. A művészetnek is ezért tárgya évezredek óta a szerelem, mert benne az ember, a teljes ember, a korával-társadalmával harmóniában, perben-haragban álló, bélyegét magán felmutató ember jelenhet meg. A szerelem társadalomtörténete ezért az ember társadalom- története is. Értelmezései és megnyilvánulásai formáinak története.

És ezért gondolom, hegy szerelmeink olyanok, amilyenek mi magunk vagyunk, amilyenekké magunkat megtartva-meghaladva változunk.

LEVÉL HELESZTA SÁNDORNAK

Budapest, 1983. június 1.

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BUDAPEST

Kedves Sanyim,

verba volant — s ha számomra idegen területre tévedek, jobban teszem, ha írok s nem beszélek, mert írás közben inkább számíthatok önfegyelemre, mint élőszóban, amikor elragad a szenvedély.

Figyelmesen elolvastam írás a szerelemről c. tanulmányodat. Kezdettől valamelyes negatív elfogultsággal, melyet a gondolkodásmódomtól teljesen idegen szociológiai szempont gerjeszt bennem, egy olyan megismerési módszer tehát, melyben járatlan vagyok, s melyhez a priori kelletlenül viszonyulok. Nem vagyok illetékes semmiféle szociológiai vizsgálódás megítélésében — a nézeteimet tehát, kérlek, fogadd eleve kétkedéssel és elnéző türelemmel, avval az előlegezett bizalmatlansággal, mellyel én a műalkotáshoz nem konyító embertársaim esztétikai vonatkozású megnyilvánulásait fogadom.

Itt következő megjegyzéseim csak fentiek előrebocsátása után veendők figyelembe

— már amennyire a szakszerűtlen kommentárok egyáltalán megérdemlikafigyelmet. Jómagam nem szeretem a kontárkodást, magamtól nem tűröm el, ha mástól jön, nem fogadom szívesen, hiszen minden téren amondó vagyok, hogy a suszter maradjon a kaptafájánál — hogy a beleszólok jobban tennék, ha befognák a szájukat.

Mind e reservatio mentalis fenntartása mellett kockáztatom meg az állítást, hogy vállalkozásod — a szerelem-probléma szociológiai megközelítése — eleve éppoly kilátástalannak rémlik, minthacsak valamilyen leíró diszciplína eszközeivel próbálnál

— hegyet mászni. Vagy zongorázni. Vagy hitbéli kérdéseket eldönteni. A szerelem ugyanis életünk leginkább individuális tartalma, s mint ilyen a nem mérhető jelenségek közé tartozik. (Ilyen a halál is, melyet Poe „a végső bajnak” mond, megállapítván, hogy természete szerint egyéni, az egyénnel történik.) Bármilyen felmérés a szerelem viszonylatában valami imponderábilist faggat, bizonyos minőséget vagy állapotot, mely ellenáll a mennyiségi megismerésben testet öltő gondolkodásformáknak. A szociológiai szempont és a szerelem között hiányzik a hibátlan szillogizmusokban nélkülöz43