Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Heleszta Sándor: Írás a szerelemről

zésünkkel. A módszeres tartalomelemzés valóban azt mutatta ki, hogy a szerelem fogalmának értelmezése is erősen rétegspecifikus. Hogy ez a rétegsajátosság a szub­kulturális szocializáció (külső kontextus-kötöttség) eredménye elsősorban, azt talán joggal feltételezzük. Mindenesetre a szerelem képzete szexuális kapcsolatot legkevésbé a munkásnők számára asszociál, annál inkább szeretetet, alkalmazkodást és önfeláldo­zást, két ember szimpátiáját és harmóniáját. S míg nagyjából egyenlően minden férfi számára a szerelem szexuális kapcsolatot is jelent, munkásférfiak számára a szerelem- szexus együtt többnyire az ideál megtalálását, a harmóniát és a szeretetet társítja a tudatban (de csak alig jelent alkalmazkodást és együttlét-igényt), értelmiségi férfiak tudatában szexus és szerelem együtt inkább csak lelki vonzalommal, szimpátiával és megbecsüléssel párosul. Értelmiségi nők számára viszont a szerelem képzete elsősorban lelki vonzalommal társult szexuális kapcsolatot jelent, nyomatékos együttlét-igénnyeI és alkalmazkodással. Úgy tűnik tehát, hogy munkásnők számára érték és norma össze­kapcsolása tartósabb időbeli távlatot, nagyobb érzelmi stabilitást jelent, míg értelmi­ségi rétegbe tartozó nők számára érték és norma jobban elválik, a szerelem korláto­zottabb idejű, de intenzívebben átélt, meghatározottabb megfeleléseknek alávetett érzelmi kötődés lehet. A szerelem értékének sztereotip általános társadalmi elismertségére utal, hogy minden társadalmi csoport a házasságkötés feltételei között az első helyen említi. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden házasság szerelmi házasság. S a házasság boldogságának (jólsikerültségének) feltételeit vizsgálva, már nem is találjuk az érték­rend csúcsán. Helyét a kölcsönös megértés foglalja el (melynek domináns tartalma rétegkülönbség nélkül az egymás segítése és a tolerancia egymás hibái iránt, értelmi­ségi szubkultúrában a másik személy másmilyenségének tudomásulvétele), s az érték háttérbe szorul a szükségletkielégítés mögött (minden társadalmi csoportban a házas­társi szexusban biztosított kölcsönös nemi kielégülés fontosabbá válik a szerelemnél). S miközben a munkás szubkultúrában a házastársi hűség normája fontosabb az érték megvalósulásánál (a szerelemnél), az értelmiség körében a szerelem értéke fontosabb marad a normánál is, a házastársi hűség jóval hátrább kerül a rangsorban. Igaz, abban már nem tud egyetemleges érvénnyel dönteni, hogy a szerelmet (ha máshoz kapcsol) titkolni kell-e, vagy bevallani, a más iránti szerelem feljogosít-e a másikkal való szexuá­lis kapcsolatra, avagy a másikkal való szexuális kapcsolat akkor tolerálható, ha az szerelemtelen stb. A kutatás során — több, jól lehatárolt szexuális magatartásforma mellett — vizs­gált személyeknek a házasság keretén kívül, érzelmi (szerelmi) alapon létesített szexuá­lis kapcsolattal szembeni attitűdjét is feltárni igyekeztünk, összekapcsolva ezt azzal a megítéléssel, hogy véleményük szerint a saját álláspontjuk mennyire és milyen irányban tér el a társadalmi közvéleménytől. Azt találtuk, hogy noha a megkérdezet­tek nagyobb részének (minden társadalmi csoportban) rokonszenvező az értelmi­érzelmi hozzáállása a házasságon kívüli, érzelmileg megalapozott nemi kapcsolathoz (egy ötfokú skálán 3,77 és 4,63 között helyezkedtek el a számszerűleg kifejezett réteg­mutatók.), ám a megítélés nem kizárólagos, és rétegjellemzői vannak. A nők körében jelentős az elutasítók aránya is, és a munkásrétegben tekintélyes az ambivalens álla­potot elfoglalók aránya. Az ambivalencia és az elutasítás egyik fő oka az a gondolat, hogy egy ilyen szerelmi-szexuális kapcsolatnak szükségszerűen házassághoz kell(ene) vezetnie; a másik pedig az, hogy az ilyen szerelmi-szexuális kapcsolatban elveszített szüzesség csökkenti a nő ’értékét’ a jövendőbeli házastárs szemében. Igazán réteg­specifikusnak azonban az elemzés során a saját rétegattitüd és a társadalmi közvéle­mény (vélt) attitűdje közötti különbség bizonyult. Miközben minden vizsgált társa­dalmi csoport nagyjából egyezően az ambivalenciából enyhén elítélőbe hajlónak (2,51 — 40

Next

/
Thumbnails
Contents