Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Körmendi Lajos: A titkárnő: elbeszélés
megütközve bámulnak bennünket, de mi csak mondjuk a magunkét, miért ne mondanánk, kérdezem én, beleordítom a képükbe ezt az utálatos nótát, de kár, hogy nincs itt az apám, de kár, hogy nem bömbölhetek az önelégült arcába, közben a vonat begördül az állomásra, fülsértőén csikorog a fék, nyitjuk az ajtót. . . — Viszlát! — Viszontlátásra! A mögöttem leszállók szinte elsodornak, bőröndök, táskák ütődnek a térdemnek, törtetünk az aluljáró felé, fiatal lányok suhannak elém, micsoda húsok, istenem, micsoda pipik, milyen szép rántani való csibék, talán csak őmiattuk megyek, hiszen már cseppet sem érdekel az a francos interjú, azon töprengek, hol lehet az a Kocskor, és közben azon is meditálok, hogy miért érdekel az engem, és hogy mit csináljak, lépjek vissza a vonatra, ne lépjek, verejtékezem, csetlek-botlok, megrándul a szerelvény, visszafordulok, a titkárnő önfeledten integet, már-már kislányos lelkesedéssel lóbálja a karját, ragyognak a fogai, az arca széles mosolyba simul, nem, én mondom, nem néz ki többnek harminc évesnél, kutya legyek és ugassak, ha idősebbnek látszik a koránál. .. — Elhiszi, hogy titkárnő vagyok? — El. Haljak meg, ha nem! VÖRÖS SÁNDOR: LOVE 24
