Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Banner Zoltán: Búcsú az énekkartól: Fazekas-ének: versek
BANNER ZOLTÁN BÚCSÚ AZ ÉNEKKARTÓL Nagy István halálára, aki először mutatta be Erdélyben Kodály kórusműveit. A csukott ajak. A csukott ajak a lakat rajtad, huszadik század. A nem éneklő ajkakkal lezárulnak legszebb termeid, s nincs hová menekítened emlékeid. Este hét órakor megérkeztek a dalosok, előbb a basszus, aztán a szoprán, végül az alt, s néhány tenor, mondják: a tenorhang — betegség. De ezek a belepirosodó, kucsmás, kalapos tenorok, a vargák, asztalosok, diákok és földművesek oly egészségesek voltak mint a hangok, amelyek feléjük intettek a magasból, mint az óriáskerék libegő, láncos székei, amelyekkel nyár végén még a falu vagy a külvárosi kis tér fölött lebegtek, összefogózva, sikongva. A kottát nem az Edition Peters nyomta, hanem indigóval másolták megvonalazott papírlapokra, szép, kedves, behorpadt hangjegyek, a kottaképen felderengett a kinti táj, a behavazott palánk, a szélrajzolta fák, az elbújdosott és vissza-igézett béke, ünnepszag, boldogság. A karnagy, a karnagy milyen ingben, nyakkendővel és cipőben volt a tegnap esti próbán, nem tudom már, de a keze mindig olyan volt, mint Ikarosz, és te azt tudod, hogy minden emberben megöltél egy Ikaroszt? ezért emelte fel annyiszor minden este a kezét, hogy utánozza az elmulasztott, a betiltott, a másnak juttatott repülést, és ez a kéz, a Nap és a Hold mellett harmadikként világít éjszakánként, ez a kéz a Seb a homlokodon, huszadik század, mert hiába emelte fel annyiszor a kezét, hogy tiszta, selymes, enharmonikus szólásra bírja az ajkakat, csak ez a kis kórus engedelmeskedett, amely akkor este hét órakor összegyűlt a félig fűtött teremben, és a kotta-táj fölött lebegve tiltott határátlépésekkel oldotta fel görcseid. Ez a vézna karnagy is úgy kapott Téged, ahogy megcsúfoltak a világháborúk, de sohasem jutott volna eszébe lakatot tenni termeidre. És néhányszor leengedte a kezét, arra figyelmeztetett, hogy hamisak számításaid, hogy hamisak termeidben a bútorok, a csillárok és próféták. Te nekik hittél, nem Neki. Hát tessék: elmegy ő is. Még frakkot sem viselt soha, hogy ne hasonlítson elűző szerelmünkhöz, a XlX.-ikhez, csak hozzád, aki még a zakót sem szeretted. Egy intéséért, 25
