Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István

lehetőséget látunk. Lehetőséget arra, hogy az alattvalói tudatban vergődő állampolgár valódi állampolgári létre ébredjen. Lehetőséget arra, hogy az adott közösség tagjait foglalkoztató kérdések az ott élő emnerek tevékenysége nyomán és ne külsődleges, idegennek érzett hatalmi befolyások hatására oldódjanak meg. Ez jó az embereknek, mert azt jelenti, hogy konfliktusaikat saját ellenőrzésük alatt tarthatják és kezelhetik, jó az egész társadalomnak, mert így a konfliktusok nem feszítik a társadalmi rendszer kereteit és nem válnak a stabilitás elleni tényezőkké.

— A közelmúltban egy hajdanvolt népfőiskolással beszélgetve azt kérdeztem tőle: mit jelentett neki az, hogy népfőiskolás lehetett? Egyszerű feleletet adott: olyan erkölcsi tartást kapott, mondta, hogy életének legnehezebb pillanataiban is tudta, hová tartozik. Ma, amikor gyakran beszélünk a közélet tisztátalan jelenségeiről, zászlajára tűzheti-e hallgatóinak erkölcsi „nemesítését” az újjászerveződő népfőiskolái mozgalom?

— Szokványos válasz lenne, ha egyszerűen igennel felelnék, hiszen az erkölcsi követelmény mindig is követelmény volt és lesz az emberi társadalmakban. És a példa, valamint a kérdés is többet igényel ennél. Úgy folytatom hát: ha valaki kiemelkedhet az alattvalói létből, ez az én szememben azt is jelenti, hogy felelős személyiséggé válik. Az alárendeltsége megszűnik és a hierarchia csak a hivatalára vonatkozik, de nem az állampolgári cselekedeteire. A felelős személyiség pedig szememben az erkölcsös személyiség, akit — a költő szavaival élve — vezére bensőjéből vezérel. Tehát egy kívülről irányított ember helyébe ez a belső indítékok szerint cselekvő felelős személyiség lép. Ezt a változást önmagában a népfőiskola nem adhatja meg, mert a népfőiskola jószerivel izgató- és ajzószer lesz csupán, ha a társadalmi környezet nem támogatja azokat az elveket és eszméket, amelyeket a népfőiskolákon elhinteni, elplántálni szeretnénk, akarunk. Tehát egyidejűleg kell az egész társadalom demokráciájának átalakításán, intézményeinek javításán fáradozni, és a népfőiskolákon pedig az abban érdekelt embereket felkészíteni erre a közösségi létre. A példában említett ember, aki ilyen szépen emlékezik, bizonyára gondolkodó és felelős személyiség, akinek a népfőiskola nem úgy jelentett útmutatást, hogy megszabadította és felszabadította a gondolkodás felelőssége alól, mert hiszem és remélem, hogy ez az ember az azóta bejárt utakon, sorsfordulókon mindig végiggondolta, mi a helyes cselekedet. A gondolkodás és a helyes döntés kényszere végigkísérte útján, de nyilván olyan indítást kapott ezen az iskolán, hogy az legalább az értékek tiszteletében kapaszkodót jelentett, amikor döntenie kellett. Ebben látom én az ilyen iskolák és intézmények értékét, szellemének kisugárzását, évtizedekre szóló hatását. Jó lenne ilyeneket szervezni most is, megismételve és hangsúlyozva: hogy nagyon is megváltozott körülmények között, jó szocialista társadalmi talajon, de egy ellentmondásokkal küszködő, olykor nyűglődő társadalmi viszonyok között élünk.

— A II. világháborút követő társadalmi megújulásban nagy szerepük volt a hajdani népfőiskolásoknak. Életünk számos területén szükségünk van a megújulásra. Mit tehetnek a népfősikolák ennek érdekében, és miként vívhatják ki maguknak azt a rangot, hogy társadalmi haladásunk előrevivői legyenek?

— A mai magyar társadalomban kétségkívül jelen van a megújulás igénye és szükségessége, amely életünk egyes területein már elodázhatatlan. Németh László gondolatához kapcsolódva úgy mondanám: most kell belaknunk azt az épületet, amelyet szocializmus címén felépítettünk. Az otthonteremtés gondolata az, amely sokat segíthetne ebben a megújulásban és a közösségek építésében. Első lépésként azt tartanám legfontosabbnak, hogy néhány elszánt, nagy hivatástudattal rendelkező, őszinte, jó, magyar értelmiségi elvállalja, felkarolja és keretét adja az újjászerveződő népfőiskolái mozgalomnak. Nem mozgatja, mert a mozgásnak belülről kell jönni, a szükségletekből kell kialakulni. Tehát olyan értelmiségiekre lenne szükség, akik iránymutató

87