Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István
keretet és intézményesített formát adnak ennek a mozgalomnak. Kellene néhány száz tekintélyes, jól felkészült, tekintélyét nem a pozíciójából, hanem személyiségéből sugárzó értelmiségi, aki erjesztője, gerjesztője és életrehívója lehetne a mozgalomnak. Ezért azt gondolom, ha tekintélyt akarunk szerezni ennek a mozgalomnak, akkor semmiképpen nem a tömegesség, hanem a minőség igényét kellene az első helyre tenni. Tömegességét mindig csak olyan határig terjeszteném ki, ameddig nem rontja le azt a minőséget, amit ki tud elégíteni néhány száz, majd később néhány ezer, tízezer értelmiségi, aki hisz ebben a mozgalomban, aki hiszi, hogy tehet valamit ezért a népért. — Számos példa bizonyítja, hogy a falvainkban élő értelmiségiek még nem találták meg a felkészültségükhöz, tudásukhoz illő rangot e települések közéletében. Az Ön megítélése szerint vállalhatnak-e szerepet az újjászerveződő népfőiskolái mozgalomban? — Az útkeresésük időszakában mindenképpen üstökön kellene ragadniok ezt a szerencsét. Bár szerepük növekedésére jó esélyt ad az új választójogi törvény is, amely mindenképpen a helyi önkormányzat erősítésére törekszik, a kistelepülések és aprófalvak autonómiájának erősítését segíti elő. A népfront szeretné ezt reálisan megközelíteni, de realizálni is, hogy a kistelepülésen élő értelmiségiek előbb ebben az önkormányzatban vállaljanak szerepet és fedezzék fel azokat a posszibilis jelölteket, akik a helyi önkormányzatban, aztán a tanácsban, de a népfőiskolákon is alanyai lehetnek a mozgalom erjedésének, a népfőiskolái gondolkodás megismertetésének. Ezen azt is értem, hogy a népfőiskolákon az is találhat tennivalót, aki nem oktatója, szervezője lesz ennek az intézménynek, hanem buzdítója azoknak az embereknek, akik oda eljutnak. Ilyen szerepe is van hát a kistelepüléseken élő értelmiségnek. Ahhoz azonban, hogy ezt betölthessék, mindenképpen szükséges, hogy hivatásukat, gyakorolt tevékenységüket értékesnek tekintsék, ne pedig egy cselekvésében korlátozott réteg fészkelődése legyen ez a tevékenység. Ehhez azonban már téeszekre, téesz és háztáji kapcsolatra, jó gazdasági és közigazgatási tevékenységre van szükség. Akad hát tennivaló bőven. HUSZÁR ISTVÁN Tapasztalatai szerint, ismerve a mai magyar valóságot, a közélet gondjait, a demokratizmus fogyatékosságait, mit lehetne az újjászerveződő népfőiskola szerepe a mai magyar társadalomban, az ellentmondásos társadalmi viszonyok között — kérdezem Huszár Istvántól, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének főigazgatójától. — Valamelyest ismerem a negyvenes évek népfőiskolásait, baráti körömhöz elég sok egykori népfőiskolás tartozott és tartozik ma is. így többé kevésbé ismerem az egykori mozgalom rokonszenves törekvéseit. A mozgalom mai újjászületéséről azt gondolom: jó hogy előbányásszuk értékes hagyományainkat, hiszen ha közhelyként is hangzik, mégis érdemes megemlíteni: minden értékgyarapításnak kezdete és feltétele a meglevő értékeink megőrzése. Mégis azt mondom: hasztalan lenne, ha csupán nosztalgikus vonzódásból elevenítenénk fel az akkori népfőiskolák eszméit és próbálnánk megismételni azokat. Más a történelmi korszak, mások a feltételek is. Napjaink népfőiskoláinak a mára kell összpontosítaniuk, mégpedig úgy, hogy közben állandóan a jövőre gondoljunk. Nem akarok közhelyeket emlegetni — bár ezekért vállalom a felelősséget —, történészek szokták mondani: arra, hogy meddig tart a múlt és hol kezdődik a jelen, nem mindig tudunk magunknak válaszolni. Jelenünk kezdete azonban egy kicsit már a jövőbe is vetíti a gondjainkat. Végül is, ha tetszik, minden ilyen jellegű képzésnek a jövőre orientáltnak kell lennie, nem nosztalgikus 88
