Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István

ebben az országban. Ez annyiban igaz, hogy a politikai államban nem volt demokrácia, mert a politikai állam céljainál és módszereinél fogva antidemokratikus volt. De a népnek voltak és vannak közösségi tapasztalatai, bizonyítja ezt az is, hogy századokon át nagyon is demokratikusan oldotta meg feladatait. Rendkívül szellemes, eredményes és jó önkormányzatok működtek ebben az országban, néha függetlenítve magukat a hivatalos rendszer elnyomó intézkedéseitől. Elegendő arra gondolni, hogy a török hódoltsági időkben olyan életképes városi, mezővárosi önkormányzatok jöttek létre, amelyek ma is ámulatba ejtik a határainkon túl élő történészeket is, amikor rábukkannak erre a tapasztalati tényre. Mindezt csak azért említem, mert a népfőiskolák világából talán azt tartom a legfontosabbnak, hogy milyen gyorsan, szinte percek alatt tudtak a fiatalok demokratikus közösséggé formálódni, olyanokká, amelyek nagyon jól végezték az önkormányzatból adódó feladataikat. A CSILI-ben megható volt találkozni a negyven évvel korábbi népfőiskolásokkal, akik közül némelyek csak két- három hetet töltöttek egy közösségben és ma is szinte kivétel nélkül ismerik egymást. Tudnak egymásról, és négy évtized távolából is fel lelkesíti őket a gondolat, a tudat, hogy — ha csak egy pillanatra is — részt vehettek a magyar történelem formálásában. Különösen lenyűgöző ez, ha arra gondolunk, hogy gyakran olyan osztálytársainkra sem emlékszünk, akikkel négy évig egy osztályba jártunk. És ezek az emberek két-három hét élményvilágát és személyes kapcsolataikat is fel tudják idézni, még negyven esztendő múltán is. Ezeket az értékeket is fel kellene tárni az egykori népfőiskolákból. Talán nem vetem el a sulykot, amikor azt mondom, hogy — persze más politikai viszonyok között és más történelmi talajon — a népfőiskolái mozgalom nélkül a népi kollégiumok se jöttek volna létre. A két intézmény közös hagyományai a mi számunkra is tartalmazhatnak intenciókat. Egy szocialista berendezkedés, a szocialista nemzeti egység realitása és az ebből adódó konzekvenciák talán azzal járnak, hogy most más módon gondoljuk át a népfőiskolái mozgalmat és annak megszervezését. Az azonban bizonyos, hogy az újjászerveződő népfőiskolákat ma sem szabad kizárólag ismeretpótló, közművelődési formának tekinteni. Ma is csak akkor van és lesz értelme népfőiskolákról beszélni, ha megtaláljuk azokat a társadalmi csoportokat, amelyekben valóságos szükséglet van a kollektív együttlétre és a jelenlegi termelési és kulturális formák nem elégítik ki őket, pontosabban azok, amelyekben ők élnek, és nem pejoratív értelemben, de ki akarnak törni abból. Áldásos azoknak a vezetőknek a tevékenysége, akik ma, 1984-ben felismerik, mit jelent ez a kitörés.

— 1943-ban, mondjuk a szárszói készülődés idején és más alkalmakkor — folytatja Pozsgay Imre —, a népfőiskolái mozgalom szervezésében és vezetésében talán nagyobb hangsúlya volt a nemzet sorsáért felelősen aggódó felekezetek és egyházak kezdeményezéseinek. Ezek az egyházak jelen vannak a mai magyar közéletben, hordozzák ezeket az emlékeket és élményeket, reméljük, hogy főleg ezeket, ma sem kell hát kiiktatni őket semmiféle kezdeményezésből. Azóta azonban sokat változott a világ és ma egy civil társadalom az, amelyik jobban magára tudja vállalni ezeket a feladatokat. És ezek képviseletében a népfront kíván fellépni, a népfőiskolái gondolat felelevenítése ügyében éppúgy, mint a NÉKOSZ-hagyományok felelevenítése érdekében és sok minden más nem tisztán közművelődési, hanem kollektív, közösségi kezdeményezésben.

— Sokan teszik szóvá napjainkban, hogy egyedeire bomlott a falusi társadalom, az Ön megítélése szerint a népfőiskolái mozgalom, a kisközösségek megalakulásával segítheti-e és mennyiben a lakóhelyi közélet megélénkülését?

— Mindenképpen, hiszen a népfőiskolái mozgalom éppen a kisközösségek létéhez szervesen kapcsolódhat. Különösen napjainkban, amikor ismét szükség lett, igény lett a helyi önkormányzatok erősítésére. És a helyi autonómiák fejlesztésében mi többféle

86