Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István
POZSGAY IMRE Századunk negyvenes éveiben a honi népfőiskolák a magyar közélet fontos és a társadalmi haladás előremutató tényezői voltak, sőt, tevékenységükkel szerepet játszottak a népfrontmozgalom megszületésében is. Négy évtizeddel később a Hazafias Népfront Országos Tanácsának támogatásával alakult meg a Népfőiskolások Baráti Köre és a népfront szerepet vállal a népfőiskolái mozgalom újjászervezésében is. A történelmi hála vagy pedig az indokolja ezt a támogatást, hogy az újjászerveződő népfőiskolái mozgalom céljai elősegíthetik a belpolitikánk előtt álló feladatok — a választójogi törvény megvalósítása, a lakó- és munkahelyi demokrácia fejlesztése — megvalósítását — kérdezem Pozsgay Imrétől, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárától. — Amikor a múlt esztendő tavaszán megrendeztük Pesterzsébeten, a CSILI-ben a népfőiskolái mozgalom negyvenedik évfordulójának ünnepségeit, nagyon határozottan fogalmazódott meg, hogy napjainkban, a jelenlegi körülmények között sem múlt el az időszerűsége egy ilyen mozgalomnak. És a népfront éppen ebből a megfontolásból állt az újkeletű népfőiskolái mozgalom mellé. Ugyanakkor mérlegelnünk kellett a népfőiskolái mozgalom történetét és kutatni annak okait, mi volt a magyarázata sikerének. Választ kellett keresnünk arra: mitől támadt fel néhány jószándékú és elszánt értelmiségiben, a protestáns felekezeti és katolikus vallási intézményekben éppúgy, mint a népi írói mozgalomban, tehát valamiféle világi körben az a szükséglet, hogy parasztfiatalok számára — ideig-óráig kiszakítva őket otthoni közösségükből — néhány hetes és hónapos találkozókat szervezzenek, amelyek időtartama alatt a nemzeti érzést, az elhivatottságot, egyszersmind a kollektivitásnak olyan sajátos élményét adják meg nekik, hogy hallgatóik ennek a kollektív élménynek jegyében cselekedjenek, szervezzék gazdaságukat vagy éppen szövetkezzenek, ha abban látják a kibontakozás lehetőségét. Úgy vélem, éppen abban van az egész mozgalom sikerének titka, hogy rátalált azokra a szunnyadó szükségletekre, amelyek elsősorban a magyar paraszti társadalomban megvoltak a negyvenes évek elején. Vannak, akik azt vetik a magyar népfőiskolái mozgalom szemére, hogy nem eredeti gondolat alapján született, hanem a skandináv mintát követte. Ez igaz, de ez a tény cseppet sem kisebbíti a magyar népfőiskolák jelentőségét, hiszen a külföldi példák legfeljebb az iniciáló gondolatot adták. A hazai népfőiskolák egészen mások, sajátosak voltak, mert más társadalmi talajon jöttek létre. — Napjainkban gyakran esik szó arról, hogy a magyar népnek nem voltak demokratikus hagyományai. Ugyanakkor a népfőiskolái mozgalom története bizonyítja, hogy a demokratikus gondolkodás igényét a legnehezebb időkben sem lehetett kiirtani az állampolgárokból. És ez csakúgy, mint az igazi nemzeti célokkal és érdekekkel való azonosulás — úgy vélem — o népfőiskolái mozgalom erejéről tanúskodik. — Kétségkívül, mindez nagyon nagy erőt jelentett. De árulkodik még arról is, hogy az azonosulás lehetősége adva volt azokban a fiatalokban, akik elmentek a népfőiskolákra, és fogékonyságuk bizonyítja, hogy a demokrácia eszméi jó talajba hullottak. Gyakran elgondolkodom: félre kellene már végre tenni azt a történelmi hivatkozást, amely szerint Magyarországnak nincs demokratikus tapasztalata, a magyar népnek nincs demokratikus iskolája és hagyománya, ezért a demokrácia fejlesztésével csínján kell bánni, mert ez a nép még nem készült fel a demokráciára. Először is: nem hiszek egy olyanfajta felkészítésben, amikor az állampolgárt előbb „kézbe veszik”, előbb demokratává formálják és azután vezetik be az intézménybe. Az egyén ugyanis csak az intézményen és az intézményesített demokrácián keresztül válhat demokratává. És nem hiszek a történelmi ellenmítoszokban sem, amelyek feltételezik, hogy a magyar népnek nincs meg a demokráciára való képessége, mert nem volt demokrácia 85
