Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Bobek József: A szolgálni akarásról: levél Boda Jánoshoz
s múltból él az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene, s jövője sem.” Az utóbbi mondatot a nemzetre vonatkoztatta, Te a szombati gondolataiddal a falun élő társadalomra utalva ugyanezt érzékeltetted. Az én szülőfalumat 1945 után elsősorban odahelyezett, kinevezett egyének irányították. Immár 40 éven át olyanok hatottak a község lakosainak életére, akiket a községhez nem kötötték kellő mértékben a múltat és a jelent lelki értelemben egyeztetni képes ismeretek. Butaság az, ha a társadalmi szervezetekben megfeledkeznek a múlttal kapcsolatos pszichés létből fakadó erőforrásról. Hiszen ez nemcsak a környezettel kapcsolatos hűségben és emberi közérzetben, hanem az elkötelezettség megnyilvánulásában, s egyben a munkateljesítményben is megmutatkozik. Az én szülőfalum (a hajdani mezőváros) gyermekkoromban nagyon tiszta volt, a hagyományok alapján szégyen volt a ház előtti utcarész takarításának az elmulasztása. Nyári időben az utcarészt hetenként legalább kétszer felöntözték, mi gyermekek is büszkék voltunk a ráczkevei létünkre. Én, a 14 éves parasztfiú 1941-ben azzal a szándékkal utaztam a tőlünk 250 km-re fekvő város középiskolájába, hogy az 1939-ben létesített téli gazdasági iskolában taníthassak. János! Én akkor a szülőföld szeretete alapján jutottam erre az elhatározásra, s Te, aki engem jól ismersz, ebből arra is következtetni tudsz, hogy a hazára gondolva mentem el tanulni és tapasztalni más országokba. Ezt követően is mindig a szolgálni akarás szándékával tevékenykedtem. Meghalni úgy akarok, hogy eme vonatkozásban is nyugodt legyen a lelkiismeretem. Tanáraim tanítását megértve ugyanis gyermekkoromtól vallottam magamra nézve kötelezőnek a gondolatot: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül __” A környezeti hatások következtében hazám horizontja először Ráckeve határáig terjedt. Közép- iskolás koromban a haza fogalmát már másképpen értelmeztem, de bizonyosan az előbbi volt a döntő abban, hogy a nemes szándékú szolgálni akarás még ma is minden nap cselekvésre késztet. Immár több mint 20 éve ismerjük egymást. Talán már az első alkalommal felismertem, hogy hozzám hasonlóan gondolkodói, s Neked az enyémhez hasonlóak a gyökereid. A szolgálni akarás a Te cselekvésedet is alapvetően meghatározza. Miért van ez így? Bizonyosan nem másért, mint azért, mert emberi egyéniségünkre így hatott a családi, majd később a társadalmi környezet. Ez az a közös tényező, amely a szolgálni akarás következtében bennünket másokkal összeköt. Örömöt érzünk akkor, ha jószándékú erőfeszítéseinket a közös munka eredményeiben felismerhetjük. Miért írtam Neked ezt a levelet? Csupán azért János, mert nagyon örültem annak, hogy éppen Te lettél a szószólója az ország nyilvánossága előtt egy ügynek olymódon, hogy attól a mai falusi társadalom emberibb életét, s jövőjének nemesebb formálását remélhetjük. Igen, olyan ismereteket és ennek következtében olyan társadalmi légkör megteremtésének lehetőségét kell biztosítani a falvak lakosságának, amely kedvező alapot teremt a falusi közösségek—tudatosan nem falut, községet, hanem közösséget írtam — emberibb formálására. Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak gondolataid tartalma tetszett, hanem az a stilisztikai tisztaság is, ahogy a mondatokat fogalmaztad. Lehet, hogy valamelyik nagyapádnak, lehet, hogy édesanyádnak, vagy valamelyik tanídódnak köszönheted, hogy a mai, eme vonatkozásban sok hiányossággal küszködő világunkban, világosan és szabatosan vagy képes gondolataid előadására. Használd ezeket az adottságaidat továbbra is hazánk, a magyar paraszti társadalom, s a szélesebb körű magyar társadalom javára! Ez esetben emberként is boldog leszel, mert a kötelességed teljesítésének tudatában lelki békében élhetsz. Örültem, hogy a tv segítségével egy nemes ügy szószólójaként láthattalak. Remélem, hogy hozzám hasonlóan sokan megértettek. A régi barátsággal ölel: B. József 81
