Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Ugrin József: A KALOT parasztifjúsági mozgalom és népfőiskolái

UGRIN JÓZSEF

A KÁLÓT PARASZTIFTÚSÁGI MOZGALOM ÉS NÉPFŐISKOLÁI

A harmincas és negyvenes évek társadalmi, gazdasági és világnézeti harcának küzdőterén új színként jelent meg a magyar katolicizmus legjelentősebb paraszttömörülése, a KÁLÓT. — Társadalmi megmozdulás. Nem politizál, de politikára nevel — mondja napjaink történésze.1

Mit jelent a cím négy nagybetűje? — Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé. Más szóval: olyan zárt világnézeti alapon álló, független társadalmi parasztmozgalom központja, amely a falu ifjúságát keresztény etikai alapon neveli, s az így megnevelt „különb-embert” a szociális igazságosság társadalmának megvalósítására, történelmi sorskérdéseinek megoldására mozgósítja. Olyan mozgalom, amely a „teljes embert” öleli át a maga lelki, kulturális és anyagi gondjaival együtt s küzd azok feloldásáért. Sodró erejű parasztmozgalom, mely 10 esztendős munkája végén több mint 4000 falusi szervezetet jegyzett, s az idősebb parasztpártolókkal együtt, taglétszáma közelítette a félmilliót.2 Húsz népfőiskolát alapított és működtetett.3 Gazdasági szövetkezetét hozott létre, amelynek keretében már 1938—40 között több mint 200 alapszervezete folytatott gazdasági tevékenységet.4 Mozgalom, amely saját nyomdával, százezres példányszámú ifjúsági lappal, akcióprogramot sugárzó munkafüzettel, politikai hetilappal és egy folyóirattal rendelkezett. 20 regőscsapata (népiegyüttese) járta az országot, hogy „eredetibb, hitelesebb magyar műveltséget” terjesszen a falun. Három nemzetiségi titkársága volt: német, szlovák, ruszin anyanyelvű saját sajtóval és népfőiskolákkal ... Ez a „Kalot-leltár” a teljesség igénye nélkül.5

A KÁLÓT robbanásszerűen tört be a magyar közéletbe. Első megfogalmazója P. Kerkai Jenő, jezsuita atya volt. A mozgalom 1935-ben indult, két parasztszármazék alapító munkatárssal.

A falu parasztifjúsága és az alsó papság meglepő lelkesedéssel válaszolt felhívásunkra. Tömegesen jöttek a fiatalok az első, három és fél napos ún. agitátorképző tanfolyamainkra, Szegedre. Nem egészen öt év alatt 14 606 KÁLÓT ifjúsági agitátort képeztünk ki a szervezkedés tudnivalóira, egyben biztosítva népfőiskoláink minőségi emberanyagát is.6

Már 1938 májusában bemutatkoztunk Budapesten is. Iparcsarnoki nagygyűlésünkön több mint 10 000 kékinges — az ing színe akkor világnézeti.hitvallás volt — legényküldött jelent meg. P. Kerkai Jenő elnökünk pedig így szólott: „.. .Kik ellen szervezkedünk? — ... Senki ellen ... de a régi rend védelmére sem ... még az egyházi birtok védelmére sem.”7 A dísztribünön püspök és miniszter is ült. — Akkor már 2000 körüli alapszervezet képezte a KÁLÓT erejét. A hír pedig ezrek ajkán terjedt az ország legkisebb zugába is.

Gondolatok az agitátorképző tanfolyamok anyagából: „.. .minden intézmény és alkotás. . . az emberért van”; „.. .nem csak kötelességet.. . jogokat is akarunk!”; „Szolidaritást vállalunk a hárommillió agrárproletárral”; „Halálos ellensége lelkűnknek minden olyan ember vagy rendszer, amely testünket éhbérrel, munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti”; „Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát veszélyeztesse. . .”; „Gazdasági berendezkedésünk rossz, mert nem érvényesül a szociális igazságosság szelleme a javak elosztásában. Leváltandónak és kicserélendőnek tekintjük!”; „Szeretjük sajátos népi kultúránkat. Megmentése a falu megmentését jelenti”. „Ellensége vagyunkafaj és a vér esztelen hódolatának”. Nemzetiségeinkre gondolva:,,. . .minden nyelvhasználati és tömörülési szabadságot megértünk, mert ezek legszemélyesebb alap jogok.” S még egy gondolat, amit szintén nem kell szégyenlenünk: „Együttműködés népünk szociális szolgálatában társadalmunk protestáns rétegeivel.”5

A műhely, ahol az új embert kovácsoltuk, a népfőiskola volt. A KALOT-nak 1940-ben egy, 1942-ben tizenhat, és 1943-ban húsz népfőiskolája volt. — A tananyagot, az oktatási módot és a pedagógiát egységes alapokra helyeztük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy táji adottságok, speciális célkitűzések szerint mindez ne színeződött volna. Nevelésünkben a közösségi életben kifejlődő és ható szeretetre, annak élményére építettünk.

Az előadásokat beszélgetéseken elemeztük. Amit lehetett, gyakorlatiasítottunk. A 3—4 hetes együttlétet népfőiskolái tanfolyamoknak neveztük. Az igazi népfőiskola a két és félhónapos együtt- léttel kezdődött. Országos hírű volt kulturális népfőiskolánk, ahol a történelem, irodalom, parasztgondok, magyar gondok, gazdasági szövetkezés lehetőségeinek megbeszélése mellett a legfontosabb tárgy a néprajz és a hagyományismeret volt: az ének, a tánc, s népi játékkincsünk ismertetése, sőt továbbadásra is alkalmas tudásának a megszerzése. 8 népfőiskolánkon volt 10 hónapos kertgazdaképző és Jánosiban egyéves ún. telepesképző népfőiskola. A leendő ezüstjelvényes kertészek az iskola 20—40 holdas kertészetében, szakvezetés mellett tanulták a mesterségbeli tudást. A piacokon állandó stand47