Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Póth Piroska: A magyarországi népfőiskolák 1945 után
gerincét egyfelől a történelmi, irodalmi, szociológiai, néprajzi ismeretek alkották, középpontjukban természetesen a parasztság történetével, paraszti tárgyú irodalommal, népdalokkal, a népi kultúra más termékeivel, továbbá aktuális politikai kérdésekkel és „faluvezetési” tudnivalókkal. Alapvető közgazdasági ismeretek közvetítése jelentette e népfőiskolák tananyagának másik csomópontját. Ezek középpontjában — a Parasztszövetség által erőteljesen propagált „szövetkezeti szocializmus” eszméjének megfelelően — a különböző (beszerzési, értékesítési, termelői) szövetkezetek szervezéséhez és működtetéséhez szükséges tudnivalók állottak. E két központi maghoz járult még bizonyos konkrét gazdasági, egészségügyi stb. ismeretek köre. E szempontok alapján a Parasztszövetség Országos Központja 1946-ban 17 háromhónapos népfőiskolát és 38 hat-nyolchetes népfőiskolái tanfolyamot szervezett, számukat 1947-ben 30-ra, illetve 60-ra kívánta emelni. Felmerült annak terve is, hogy a későbbiekben kiépíti a népfőiskolák megyei hálózatát, tájegységenként pedig olyan nagy parasztkollégiumokat állít fel, amelyek a legjobb népfőiskolásokat egyéves tanfolyam után érettségi bizonyítványhoz juttatják. A tervek azonban tervek maradtak, mivel a Parasztszövetség vezetőinek jelentős részét 1947 elején a köztársaságellenes összeesküvésben való részvétel — mint kiderült alaptalan — vádjával letartóztatták. Ezt követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium azonnali hatállyal felfüggesztette a szövetség összes közművelődési tanfolyamát és népfőiskoláját, kiküldöttei révén ellenőriztette azokat. A minisztériumba befutó jelentések kivétel nélkül arról számoltak be, hogy a Parasztszövetségnek sem közművelődési tanfolyamain, sem népfőiskoláin semmiféle demokráciaellenes szellem vagy tevékenység nem volt tapasztalható, így a VKM hamarosan újból engedélyezte azokat. A Parasztszövetség azonban soha többé nem tudta kiheverni az 1947 eleji csapást. Bár feloszlatására csak 1948 őszén került sor, ezután már semmiféle téren, így a népfőiskolák szervezése terén sem tudott érdemi tevékenységet kifejteni. A korszak másik parasztpártjának, a Nemzeti Parasztpártnak némiképp másként alakult a népfőiskolákhoz fűződő viszonya. Rögtön a felszabadulás után az NPP vezetősége inkább ellenezte mint támogatta ezek újbóli életrehívását, mivel elsősorban a nyolcosztályos általános iskola gyors kiépülésétől, jó szakiskolák szervezésétől, a parasztság továbbtanulási lehetőségeinek nagyarányú bővülésétől, szakmai vezetőképző tanfolyamok beindításától várta a parasztság vezető garnitúrájának kiképzését, s tartott attól is, hogy a korábban zömmel egyházi szervezésű népfőiskolák akadályozni fogják a párt ideológiájának érvényesülését a paraszti öntudat megalapozásában. Hamarosan kiderült azonban, hogy a közoktatási rendszer nagyarányú fejlesztésének feltételei egyelőre hiányoznak, a továbbtanulási lehetőségek sem szélesednek a kívánatos mértékben, továbbá, hogy a koalíció legkisebb pártja sem mondhat le azokról a lehetőségekről, amelyek a népfőiskolákban rejlettek. így azután parasztegyetem néven maga az NPP is rendezett egy-két népfőiskolát (Debrecen, Pécs). „A parasztság és a magyarság problémáit tudatosítani — szembenézni a valósággal, választ adni arra, kik vagyunk és mit akarunk” — összegezte e parasztegyetemek célkitűzését a Szabad Szó egyik írása. Ez tehát azt mutatja, hogy a Parasztpárt népfőiskolái a Parasztszövetségéivel álltak rokonságban. A különbség köztük nem koncepcionális, hanem tartalmi jellegű volt. A Parasztpárt vezetői ugyanis nemcsak kételkedtek egy, a „basa-parasztot” és a nincstelen agrárproletárt vagy a néhány holdon küszködő újgazdát egységbe fogó osztályöntudat kialakításának lehetőségében, de határozottan ellenezték is azt. A kívánatos parasztöntudatot az NPP vezető politikusai olyan történelmi tudatként kezelték, amelyre rá lehet építeni az önérzetes, szabad ember öntudatát. A két felfogás között azonban a határ rendkívül képlékeny volt, így a különbség sokszor csak a szándékokban, illetve az aktuális politikai kérdések magyarázatában jelentkezett. 21