Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Póth Piroska: A magyarországi népfőiskolák 1945 után
PÓTH PIROSKA A MAGYARORSZÁGI NÉPFŐISKOLÁK 1945 UTÁN A társadalmi-politikai életben a felszabadulást követően bekövetkezett nagy fordulat magával hozta a népfőiskolák átrendeződését is. Korábban a különböző egyházi szervezésű egyesületekvoltak a legjelentősebb népfőiskola-szervező és fenntartó intézmények. Ezek szerepe most visszaszorult. Az ok nyilvánvaló: a földreform következtében lényegesen megváltozott az egyházak anyagi helyzete, s a háborút követő katasztrofális gazdasági viszonyok közepette bizonyosan megcsappantak a korábban e célra fordított adományok is. De a hamarosan kiéleződő, időnként késhegyig menő belpolitikai küzdelmek is az egyházi szervezésű népfőiskolák visszaszorulása irányába hatottak. Azok a vallásos ifjúsági egyesületek, amelyek a háború előtt oly nagy szerepet játszottak a népfőiskolái mozgalom kiszélesítésében, kétségtelenül mutattak hajlandóságot arra, hogy az 1945. évi fordulatból a maguk számára levonják a tanulságokat s megpróbáljanak az új rendszer kereteibe beilleszkedni. Az is kétségtelen azonban, hogy a még képlékeny belpolitikai helyzetben tevékenységük egy kifejezetten polgárias jellegű konszolidáció erőinek jelentett támogatást. 1946 nyarára a koalíció két pólusa között újfent kiéleződtek az ellentétek, de az erőviszonyok alakulása egyfajta „patthelyzet” kialakulásának lehetőségét jelezte. Ebben a helyzetben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság — a békeszerződés aláírásáig a legfőbb hatalom letéteményese — a szovjet katonák elleni merényletekre hivatkozva egy jegyzékben számos olyan egyesület feloszlatását kérte a kormánytól, amelyeknek megítélése szerint szerepe lehetett az országban kialakult szovjetellenes hangulat létrejöttében. Ezek közé az egyesületek közé sorolta a KALOT-ot is, amelyet Rajk László belügyminiszter 2333/1946. B. M. sz. rendeletével fel is oszlatott, s ez az intézkedés az egyik legjelentősebb magyarországi népfőiskola-fenntartó egyházi egyesület kiiktatását is jelentette. 1945 után tehát elsősorban a világi társadalmi szervezetek játszottak nagyobb szerepet a népfőiskolái mozgalomban. Itt mindenekelőtt a Független Kisgazdapárt, illetve az FKgP fő védnöksége alatt álló Parasztszövetség szerepe kiemelendő. A Magyar Parasztszövetség törekvéseinek középpontjában egy „gazdag parasztok országának” megteremtése állott, e célnak rendelődött alá a szervezet egész kultúraközvetítő tevékenysége is. Terveinek megvalósulását elősegítendő egy markáns, határozott és egységes magyar paraszti osztályöntudat kialakítására törekedett, s ennek egyik legfőbb eszközét a népfőiskolákban találta meg. A Parasztszövetség vezetői a népfőiskoláknak azt a szerepet szánták, hogy ezekben a parasztság számára magából a parasztságból neveljenek ki versenyképes helyi vezető réteget. — „Ezek a népfőiskolások alkotják majd a magyar parasztság élgárdáját, akik a parasztság hatalmas érdekvédelmi szervezetében, a Magyar Parasztszövetségben harcolni fognak a parasztság ügyének diadalra juttatásáért. Mivel a parasztság soraiból valók és nagyobb műveltségükkel és gazdagabb tudásukkal is abban maradnak meg, ők tudnak majd igazán és önzetlenül harcolni a parasztság teljes felszabadításáért. Kimondjuk nyíltan, hogy így készítjük elő a magyar parasztság parlamentjét, amelyben a magyar parasztság dönteni fog majd saját sorsáról” olvasható a szövetség által kiadott „Népfőiskolái útmutatóban”. A Parasztszövetség népfőiskolái tehát nem a szakismeretek terjesztésének intézményei voltak, tananyagukat a fentebb említett öntudatosítás céljának rendelték alá. Ennek 20
