Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Andrássy Mária: Népfőiskolák Finnországban
A társadalmi szervezetek 12 népfőiskolájának tulajdonosai főként politikai csoportosulások, pártok, valamint a szakszervezeti mozgalom. Ezen kívül 3 olyan népfőiskola van, amelyek speciális csoportok, például rokkantak, testi fogyatékosok rendelkezésére állnak. 17 népfőiskola svéd nyelvű — míg a lakosságnak 8 százaléka tartja magát svéd anyanyelvűnek, az intézményeknek pedig 19 százaléka svéd tannyelvű. A svéd népfőiskolák hallgatóinak azonban egytizede finn, aki azért tanul ott, hogy megtanuljon a nemzeti kisebbség nyelvén, svédül. A finn közoktatási rendszer kötelező kilenc osztályos általános iskolából és három évi középfokú oktatásból áll. A középiskola befejezése után a diákok részt vehetnek a szakképzésben a műszaki iskolákban vagy a felsőfokú képzésben a főiskolákon és egyetemeken. A népfőiskola bár kívül esik a közoktatás körén, a képzési rendszer alkotóeleme, a szabad és önkéntes felnőttoktatás részeként kiegészíti a közoktatást. A szoros állami irányítás alatt álló iskoláktól eltérően népfőiskolát bármely szervezet vagy az egyének bármely csoportja alapíthat. Ezek az intézmények azért tekinthetők „szabadnak”, mert bár törvény vonatkozik rájuk, ez csak az állami támogatás elnyerésének feltételeit állapítja meg, azonban messzemenően szabad kezet biztosít a népfőiskola vezetőségének a nevelési alapelvek és a tanterv összeállításában. Bár a tantervet be kell nyújtani a helyi oktatási hatóságnak és a számvitelt az országos szervek is ellenőrzik, ez a tevékenység kizárólag az állami támogatás felhasználása szabályszerűségének vizsgálatára korlátozódik. A népfőiskola a hallgatók általános műveltségének emelésére törekszik. A hallgatóknak lehetőséget kínál személyiségük fejlesztésére, javítja továbbtanulási esélyeiket és növeli mind a magánéletben, mind az állampolgárként felhasználható ismereteiket. A népfőiskolákon az oktatás többnyire a középiskolák szintjének megfelelő, mégis inkább a felnőttoktatás intézményének tekinthetők, mert a felnőtteknek megfelelő módszereket és oktatási anyagokat használják. A cél az, hogy a hallgatók hozzászokjanak az önálló szellemi munkához, az információk megszerzéséhez, elemzéséhez. A népfőiskolákon kétféle tevékenység folyik: az ún. hosszú és az ún. rövid tanfolyam. A hosszú tanfolyamok átlagos időtartama egy tanévben 30 hét körül van; állami támogatásban csak akkor részesülhetnek, ha legalább 24 héten át folyik egy tanévben az oktatás. Ezeken a legutolsó statisztikai adatok szerint egy évben 6600 tanuló vett részt. A hosszú tanfolyamok lehetőséget nyújtanak a hallgatóknak, hogy alapműveltségük fejlesztésére összpontosíthassanak. A bentlakásos iskolákban folyó egész napos tanulás megteremti a hatékony oktatási folyamat körülményeit. A tanfolyamokon a tanítás elkülönülő tagozatok szerint folyik. Az általános tagozaton a tanulók a közoktatás — az általános iskola, de ma már mindinkább a középiskola — vizsgáira tanulhatnak. A népfőiskolák jogosultak az általános iskola elvégzésével egyenértékű bizonyítvány kiadására. Az általános képzés keretében a népfőiskolák különféle tárgyak tanulására adnak lehetőséget, a legfontosabb tantárgy a finn és az idegen nyelvek, valamint a matematika. Az általános képzéshez szakmai irányultságú tárgyak is tartoznak, mint például a gyermekgondozás és a különféle üzleti ismeretek. Néhány népfőiskola egy-egy tagozatán szakképesítés is szerezhető: például a helyi hatóságok ifjúságpolitikai előadóinak, valamint egyházi ifjúsági vezetők képzésére szerveztek tagozatokat. Új elem a népfőiskolái szakoktatásban a kulturális szervezők (népművelők) képzése. Néhány helyen lehetőség nyílik társadalmi és állampolgári ismeretek elsajátítására. Vannak tagozatok,ahol a hallgatóknak lehetőségük nyílik művészeti adottságaik fejlesztésére, — például zenei, színházi, és képzőművészeti területen, vagy általában alkalmat nyújtanak a művészeti és kézműves alkotó tevékenységre. 11
