Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Harangi László: Népfőiskolák Dániában, Svédországban
népfőiskola, az antialkoholista mozgalmaknak 4 intézményük van stb.) A mozgalmakhoz tartozó népfőiskolák tanácsában természetesen többségi képviseletük van a fenntartó egyesületeknek, de egy hely a megyei tanácsnak és egy másik annak a városi magisztrátusnak van fenntartva, amelynek hatókörében az intézmény tevékenykedik. A hallgatóság létszáma a stabil kurzusokon évről évre 14—15 ezer körül ingadozik, míg a speciális tanfolyamokat 17 ezren látogatják. A lányok átlagéletkora húsz, a fiúké 21 év, a fiatalodás a svéd népfőiskolákra kevésbé jellemző, mint a dánokéra. Az átlagos tanulói létszám egy-egy intézményben 60—180-ig terjed, a tanári kar létszáma 5—15 fő. Svédországban, éppenúgy mint Finnországban a nagy távolságok miatt a népfőiskolák különösen életképesek, mert kvázi tanyai kollégiumi szerepet is betöltenek. Egységes, kötelező érvényű tananyag a svéd népfőiskolákon sincs, mindegyik intézmény a Svéd Népfőiskolái Kódon belül igen tág határok között mozoghat. Egyetlen kötelezőtantárgy a zene, illetve az énektanítás. (Valahány népfőiskolát látogattam meg, mindegyik hangos volt az énekszótól, és a zenetanárok bennünket irigyeltek, hogy Kodály országa vagyunk.) A Kód csak az egyéves téli tanfolyamok tantárgyait szabja meg, miszerint svéd kultúrát, történelmet, irodalmat, társadalmi ismereteket, pszichológiát, kémiát, biológiát kell tanítani a zenén kívül. A tantárgyakon belül azt tanítanak, amit jónak látnak, illetve, amit az iskolaszék elfogad, jó példa erre a történelem. Az egyik népfőiskola kezdi a görögöknél és eljut a máig, a másik csak az első világháború utáni időszakkal foglalkozik. Természetesen a kötelező tantárgyak mellé más, kiegészítő stúdiumokat is fel lehet venni, például művészettörténetet, filozófiát, angol vagy német nyelvet, tanulásmódszertant. Népszerűek a különböző kreatív tárgyak és az amatőr művészeti munka. Úgyszólván minden főiskolán van lehetőség kerámiára, különféle hangszeres zenélésre, rajztanulásra, részt lehet venni drámai csoportokban, képzőművészeti szakkörökben. Nagy keletje van a különböző tornatermi és szabadtéri sportoknak, amelyek szervesen beépülnek a tanmenetbe. (A hegyes-lankás sigtunai nyírfaerdőkben jómagam is részt vettem egy tájékozódási futóversenyen térképpel a kezemben, vendéglátóim figyelmességéből még helyezést is kaptam.) A szakmai képzés semmiféleképpen nem feladata a svéd népfőiskoláknak, de már az igen, hogy lerakják a szakismeretek megszerzéséhez szükséges műveltségi alapokat. Sok fiatal, amikor beiratkozik a népfőiskolára, nincs is igazán tudatában annak, hogy milyen pályát választ majd, ez csak tanulmányai idején kristályosodik ki benne. A statisztikák szerint a lányok egyharmada ápolónő lesz, nagyon sokan helyezkednek el tanítói pályán, valamint ifjúsági vezetők lesznek, „social worker”-ek, közösségi központokba kihelyezett tanácsadók. Atekintetben, hogy a népfőiskolák hogyan vegyék figyelembe a munkaerőhelyzetet, megoszlanak a vélemények. A közgazdászok azon a véleményen vannak, hogy a népfőiskoláknak jobban figyelembe kellene venniük a munkaerőhelyzetet és nem lenne szabad engedni, hogy növeljék a munkanélkülik táborát. Arra sincsen szükség — mondják—, hogy a végzettek, éppen az általános képzés miatt, újraképzésre szoruljanak. Ezzel ellentétben az oktatási szakemberek és a népfőiskolások tábora elveti ezt a technokrata szemléletet és a személyiség flexibilitása, gyors alkalmazkodóképessége melléteszi leavoksát, tehát folytatódjék a hagyományos népfőiskolái koncepció és gyakorlat. A szállásért és ellátásért 250—400 svéd koronát fizetnek a hallgatók, amelyhez még hozzájön 300 korona egy tanévre, amennyibe a könyvek és az egyéb tanulmányi anyagok kerülnek. Ez sok is, meg kevés is. A tanácsok, társadalmi szervezetek ösztöndíjakat is meghirdetnek, elsősorban saját tagjaik számára. Az egyetemi felvételek új szabályzata igyekszik meghatározni a népfőiskolák helyét a közoktatásban. Ennek értelmében bizonyos két-, hároméves téli tanfolyamokat 9
