Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Harangi László: Népfőiskolák Dániában, Svédországban

választja? Van, aki azért jön ide, mert egyetemen, főiskolán akarja tanulmányait tovább folytatni, de tudását ehhez nem tartja elegendőnek. Mások a Skandináviában is merevebb középfokú nappali tagozatos iskolai oktatással elégedetlenek és jobbnak tartják, ha néhány évig dolgoznak, azután felszabadultabb légkörben folytatják tovább tanulmányaikat. Vannak, akik valamilyen szakmát akarnak kitanulni és itt kapnak felkészítést hozzá vagy akár kész képesítést is (pl. ifjúságvezetők, társadalmi gondozók, ápolónők stb.). Még mindig elég sok az olyan fiatal vagy idősebb, aki elvesztette munkáját, és hasznosan akarja eltölteni kényszerpihenését vagy új szakmát akár választani. Sok az olyan háziasszony-hallgató, akinek ez az első lépése a képességeinek megfelelő munkavállalásához. Aztán itt is kikötnek az adaptációs nehézséggel küzdők, a testi fogyatékosok, a társadalom perifériájára szorult egyének, akik a népfőiskola gyógyító közösségi légkörében térnek vissza az életbe.

Míg nálunk a felnőttoktatásban résztvevő pedagógusok se nem rosszabbak, se nem jobbak az átlagnál, addig a népfőiskolákon szakmailag és emberileg a legkiválóbb pedagógusok tanítanak. Ennek egyik magyarázata az, hogy a népfőiskoláknak általában igen magas a társadalmi rangja, ami hatással van a szelekcióra is, másfelől az ambíciózusabb pedagógusok elégedetlenek a nappali iskolák fegyelmi helyzetével és áthelyeztetik magukat a felnőttoktatásba, ahol jobban kiélhetik emberformáló hajlamaikat. Svédországban a népfőiskolák tanárait a linköpingi Tanárképző Főiskola Népfőiskolái Tanárképző Tanszékén képezik, ahol huszonötszörös(l) a túljelentkezés. Elgondolhatni, hogy van miből válogatni a többlépcsős tesztek és elbeszélgetések alkalmával. (A hallgatók nagyobbik részének már van tanárszakos egyetemi végzettsége, néhány éves szakmai gyakorlata.) A népfőiskolái tanárok között sok a neves író, történész, pedagógusszakíró. A népfőiskola nem csak nevében felsőfokú oktatási intézmény, hanem színvonalában, a pedagógiai módszerek korszerűségében is az. Kristen Kold-szerű ösztönös tanármágusok ma már nincsenek.

Ha csak lehet, a tantárgytól függően, a tanár megszűnik a hagyományos értelemben vett autokratikus ismeretátadó személy lenni, hanem olyan animátor, tanácsadó barát, aki csak aktivizálja „hallgatóit” és egyenrangú félként részt vesz a csoportmunkában. (A svédországi Linköping mellett lévő Valla elnevezésű népfőiskola nemzetközi kérdések kurzusán részt vettem például egy Japánról szóló foglalkozáson, amelyen nem a tanár mondott előadást a témáról, hanem a tanulók tartottak referátumokat, és ezt csoportvita követte.) A fő módszer ma is a beszélgetés, az egymás véleményét tiszteletben tartó szabad vita. Ez jellemző minden népfőiskolára.

A dán népfőiskolák száma még mindig gyarapodik, jelenleg 85 különböző jellegű, más-más mozgalomhoz tartozó ilyen intézmény található az 5 millió lakost számláló országban. A téli, azaz az 5—8 hónapos tanfolyamok hallgatóinak száma mintegy 10 ezer, ami annyit jelent, hogy a fiatal korosztálynak mintegy 10—12%-a végzi el a népfőiskolát. Ezen kívül még több mint 500 külföldi vendéghallgató látogatja a kurzusokat. A rövidebb, egy-két hetes tanfolyamok még népesebbek, bár kevésbé hatékonyak, mint az előbbiek, ezeken évenként 32 ezer hallgató vesz részt. Évekre visszamenőleg megfigyelhető az a tendencia, hogy a tanfolyamok rövidülnek és egyre inkább a praktikum szolgálatában állnak. Alapigény azonban, hogy minden intézmény minden évben indítson egy 5—8 hónapos közismereti tanfolyamot.

Valamennyi iskola kollégiumi ellátást nyújt, a költségek 82%-át (a tanárok fizetését, a fenntartási és működési költségeket stb.) az állam fedezi. Ezen kívül a számtalan rövid tanfolyam kiadásait az a szerv fizeti, aki ezeket megrendelte az intézménytől (pl. amatőr szövetségek, társadalmi szervezetek stb). Nagy általánosságban az egy hónapra eső tandíj (szállás, teljes ellátás, részvételi díj, kirándulások költségei stb.) egy hazai vagy egy külföldi hallgató számára 6—7 ezer forintnak megfelelő összeg, amelynek egy ré7