Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - DOKUMENTUM - Saskői Zoltán: Németh László és Tóth László barátsága
£ JíxJ'i zL/) ? vC / /</ha elit fu-Jx.K.( y\ %■( *1 ^a. ^~y7- *jj '-' ^~ jixL ( J cilaMj cÁ 'k.Á ■'C Néhány nappal később, mikor már könnyebb az írás, levelet ír: „ Kedves Asszonyom! A leküldött gyászjelentésből megdöbbenve látom, hogy Laci barátom ezóta már a sírban van. Utolsó levele még itt van az íróasztalomon.; könyvek megkö- szönésére szedte össze az erejét, s gyötrelmei közt is biztatni akart. Nagyszerű ember volt. Hű maradt a tájhoz, amelyen felnőtt — annak az erényeit növesztette védelmül és dicsőségül városa fölé. Azok közé a ritka magyarok közé tartozott, akik halálukig nőttek; növesztette a sok ezer kapcsolat: az érdeklődés s ragaszkodás. Levelében a Tanú időket emlegette; akkor olvasták fel emlékezésem a rádióban s ő is mint ifjúsága boldog korszakát idézte fel. Én viszont arra a kenyérre gondolok, amelyet 44 telén az ostromból kibontakozott Budára küldött s az ágyneműre, amelyben Békésen feküdtünk. Ez volt minden, egy helyi fán kívül, amivel a nemzet akkortájt segített. Ilyen ember mellett élni sok izgalommal jár — de a megválás tőle — az élet értelmét tépi ki. Az, hogy valami szépet, nagyot támogatott, szegény népének egyik belőle nőtt, kitartó harcosát: legyen a vigasza. Kezeit csókolja, s mély részvétét küldi egész családjának: Sajkád, 1964. március 15-én” Németh László Németh László Tóth Lászlóhoz küldött leveleit Romsics Ignác közölte a Forrás 1975. decemberi számában. Irodalomtörténetünk fontos feladata, hogy Tóth Lászlónak barátjához írott levelei is minél hamarabb megjelenjenek, s ezáltal még jobban megismerjük kapcsolatuk alakulását, irodalmunk egy szép fejezetét. 84
