Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - DOKUMENTUM - Saskői Zoltán: Németh László és Tóth László barátsága
Budapesten Németh László felesége kapja meg a gyászlapot, aki — férje távollétében, de nevében is —táviratban fejezi ki részvétét a családnak: „Kimondhatatlan nagy fájdalmukban teljes szívvel osztozunk. Némethék” Ella viszi a rossz hírt férjének Sátorkőre, aki már tudott a kislány agyhártyagyulladásáról, s a tollat megrendülve fogja meg. A levélnek — az együttérzés mellett —, a Ta- nu-ra vonatkozó néhány sor ad különös jelentőséget. (A levél bal felső sarkában „Tanú kiadóhivatala” nyomdai jelzés van.) ,,Sátorkő, 1935. jún. 23. Kedves Lacim, noha előrelátható volt a gyászhír, melyet Ella hozott ki, mégis megrázott. Aki hasonlón átment, tudja, mit jelent ez, de ismeri az idő jótékonyságát is. 0 az egyetlen vigasztaló, — ha nem is kárpótló. A Tanú javítása lassan ment. Két fejezetet itt küldök. Egy még mindig nálam van, holnap föladom a záró cikkel együtt. Szeretettel ölel, a nagyságos asszonynak ismeretlenül is sok erőt kíván bánatához barátod: Németh László” Tóth László segítségével jelent meg Kecskeméten Németh László első könyve, az Ember és szerep, majd a Tanu-könyvtár köteteiként a Kisebbségben és a Téli hadjárat. A háborús idők elválasztják őket egymástól, Németh László szavaival „a barátság azonban elvermelten is megmaradt.” (A második levél alapján ezt a kifejezést jobban megérthetjük.) A felszabadulás után Németh László kecskeméti látogatása során örömmel tapasztalja, mennyire szeretik, tisztelik az emberek polgármesterüket. Mikor az író 1954-ben megbetegszik, Tóth László sakk-összeköttetéseit felhasználva megszerzi a szükséges gyógyszert, elkíséri a János-kórházba, s beajánlja régi barátjához, Baráth főorvoshoz. Később még egy-két alkalommal felkeresi Németh Lászlót Pesten, de kapcsolatukat elsősorban levelezéssel tartják fenn, érdeklődnek egymás sorsa s egészsége felől. Az író több művét dedikálva küldi el számára, így A kísérletező embert is: „Tóth Lászlónak, a Tanú első számaira emlékezve, régi barátsággal Németh László Sajkád, 1963. december” Kapcsolatuknak Tóth László halála vetett véget 1964. március 9-én. A hír lesújtotta az írót, s feleségével táviratot küld az özvegynek: „A kitűnő barát, a nagy magyar halála mélyen megrendített minket. Fogadja Asszonyom részvétünket. Németh Lászlóék” 83
