Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - MŰHELY - Székelyhidi Ágoston: Közérdekben: vázlat Kunszabó Ferencről

társadalmi csoportok, közösségek értéke csak sajátosságukkal egyetemben bontakozhat ki. Erre ügyelve festett jól tagolt képet a Sárközről (Sárköz, 1972). Krónikás elődjét is megszólaltatva, ki a sajátosságban az elmaradottságot vette észre, megjegyezte: „máig se szoktunk le róla: idegen példákon lelkesülve elmerengjünk saját viszonyainkon”, ő maga fordítva járt el. Azt kereste, ami onnan eredt és életképes maradt. No nem öncélú történelmi és néprajzi családfakutatást végzett. „Ha a szocialista építés korábbi szakaszában ... a felülről való építkezés dominált, akkor ma az alulról való építkezés válik mind kikerülhetetlenebbé.” Miután gondosan szerbe- számba vette a gazdálkodás, település, művelődés mai arculatát, mérleget vont. „A proletárforradalom a gazdasági alapokon kezdi, de ezzel nem teremthet talaj- talan, megrémült, igazodni nem tudó tömegeket! Hanem éppen az addigi talajtalan- ságot és dezorientáltságot is meg kell szüntetnie. Ennyivel nehezebb a dolgunk.” Mi a teendő? „Ezért célszerű a meglevő, bioritmusukat élő közösségekre építeni.” Nem először feszegette központosítás és önállóság bonyolult, kusza, ám oly fontos együttesét. Itt működés közben láthatta és láttatta a fogaskerekeket. Talán ezért érzett indíttatást, hogy beljebb hatoljon a gépezetbe. Látszólag félreeső területen és pepecselő aprólékossággal. Rengeteg adattal tömött szociológiai tanulmánya, az Elnöktípusok a termelőszövetkezetekben (1974) azonban változatlanul érték és helyzet, központosítás és önállóság viszonyát boncolgatta, a vezetés és tervezés tükrében. „1949-től azt láthatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom irányítását, fejlesztését fokozatosan kiveszik az illetékesek, a paraszti, a dolgozó csoportok, rétegek kezéből.” Majd pedig: „a termelőszövetkezetek önállósodásával, vagyis a csoportérdek fokozottabb érvényesülésével, a szövetkezeti demokrácia kereteinek bővítésével egy ütemben kell megvalósítani a legkorszerűbb színvonalon álló... kollektív nagyüzemeket”. Hol tartott a megvalósítás ? Ott és akkor az egészséges fejlődéséhez szükséges tényezők összhangjának úgy fele-fele példáját és hiányát bizonyította a táblázatot táblázatra halmozó, szigorú kutató. Tanulság és útmutatás gyanánt.

Következő monografikus műve, a Jászföld (1980) arra utalt, hogy a történelmi és társadalmi elemzést még szervesebben óhajtotta összeolvasztani. Zártabb, rajtelme- sebb népcsoportot választott, ugyanakkor a faluból városba, földtől gyárba tartó mozgást és életformaváltást is bevonta a vizsgálódásba. Nem maradéktalan sikerrel. Belebotlott a viselkedésmód meddő magyarázgatásába (a jász „nem panaszkodik,, nem hiú, türelmes, belátó, fegyelmezett, szorgalmas, alkalmazkodó, csendes, figyelmes, értelmes, tanulékony, öntudatos, szerény, zárkózott, nem lelkesedik”), ahelyett, hogy a folklór megbízható örökségéből merített volna. De végül feledtette a zsákutcát a beszámoló. Részben a történelmi vonalvezetés világosságával, részben a kisvárosi (jászberényi) életforma rendkívül érzékletes föltárásával és a mértéktartó általánosítással. „De nem gondolkozhatok naponta, a lét minden apró mozzanatánál az az összemberiség fogalmaiban. Kell a mi családunk, a mi utcánk, a mi brigádunk, a mi üzemünk tárgyiasult, gyakorlatiasabb fogalomköre... S ha azt mondhatom, hogy ennek vagy annak a kisebb közösségnek a tagja vagyok, akkor valóban különb leszek, de nem a másik csoport tagjaitól, hanem önmagámtól. Mert van tartásom, van helyi, kézzel tapintható normám, amihez a legapróbb dolgokban is igazodhatok.”

Sejthető, hogy párhuzamosan kristályosodott a véleménye az első országos településfejlesztési tervezetről, Kunszabó mintegy elébe ment a folyamatnak. Rögvest észrevette az egyoldalúságot, városiasodás és iparosodás indokolatlan túlsúlyát. Kisebb tanulmányokban, vitairatokban kelt a természetes egyensúly védelmére. (Makacs maradandóság, 1980). Bírálta a településfejlesztés hierarchikus és mennyiségi elvét, vele a gazdaság, a termelés „nagy formációinak” kizárólagosságát. „Elképzelhetetlen, hogy az ország lakossága ötven vagy száz év múlva néhány száz városban

71