Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Sarusi Mihály: Ők sírtak, mi sírtunk
Vasárnap fél kilenckor magyar gyerekmise, tízkor német mise. Barát László esperes tudott németül. Hét éve van itt a mostani pap, itt tanult meg németül, csak az evangéliumot és a felajánlást németül olvassa könyvből, a prédikáción kívül minden német. Tizenegykor a nagymise, ezt a fölvidékiek kérték. Nemrég szűnt meg, kevesen voltak, meg hát egy papnak sok. Este is van egy, most nyáron hétkor. Hétköznap mind magyar, temetési meg felajánlási misék. Szeretjük, ha németül szólnak hozzánk! Főleg az öregek. Én is, amikor iskolába mentem, egy szót se tudtam magyarul. Ja, így van ez. Amikor a szentmise végén a pap azt mondja: Menjetek békével!, kifelé menet a templomajtóban a szemközti kocsmában mulató ifjúság muzsikája fogad bennünket: Veled is megtörténhet egyszer . .. A fiatalság nem akarja már a nyelvet. jöttek Bácskából Amikor nincstelenek voltunk, meg se mertünk szólalni. Parasztok voltunk, nem foglalkoztunk politikával. A 30-as években alapítottak egy gazdakört, de hogy politikáról lett volna szó . .. Volksbund?... Nézze: jöttek, hogy ezt adnak, azt adnak. Hogy ha megnyerik a háborút, aki nincstelen: kap földet! Tíz hold földet! A gazdák oda nem mentek. Ezzel szédítették az embereket. Ugyanúgy, mint a, hogy is mondjam, a kommunisták. Előbb földet osztottak, hogy aztán elvegyék. Maga is kommunista? Jaj nekem. A két háború közt két fonó volt: kinti, benti. Templomtól jobbra, balra. A fiatalok nem járhattak át egymás fonójába, jórészt virtusból szembenálltak egymással. A kintieken és a bentieken kívül voltak még a szigetiek: a főutcán lakó nagygazdák fiai, kissé agresszív társaság! A 30-as évek végén érkeztek Bácskából az első volksbundos szervezők. Élezték az ellentéteket! A legmódosabb és legtekintélyesebb hajósi gazda szembeszállt a bunddal, ez is hatott. A felnőttekre kevésbé hatott a bund. Aki német érzelmű volt, fogékonyabb volt a bácskai agitátorok szavára. Könnyű volt elhitetni a stramm legényekkel, így mondták, stramm hajósi legények, hogy: Gyertek, mire bevonultok, már csak a babér jut! Igaz, sose volt szegény falu Hajos, de volt jócskán nincstelen. Aki négy-öt holdon, törpebirtokon gazdálkodott. Ezeknek a gyerekei tizenkét éves korukban elmentek a Bácskába dolgozni. Kanászként, bojtárként elkezdték az életet. Aztán kisbéres lett, majd kommenciós, életük derekán hazajöttek, és akkor tudtak venni maguknak egy kis földet, fél házat. Ha úgy vesszük, nem volt nincstelen, fél életük alatt spóroltak. De azért 39-ben így nem volt nehéz felizgatni az embereket azzal, hogy: Gyertek, szétosztjuk az uradalmi földet! Függetlenül attól, hogy kettéosztott volt a falu: a kintiek Újfaluban, a bentiek a régi faluban éltek. Békés falu ez, de a fiatalok virtuskodtak; szőlőben, pincében . .. A falut a Volksbund kettéosztotta, olykor a rokonok is szembekerültek egymással. A bundban a többség a szegényebbje volt, de volt néhány gazda is. Tudja, nehéz erről beszélni. Szokták mondani, hogy a nép azért lépett be a Volksbundba, mert úgy könnyebben jutott rézgálichoz. Meg hogy csak táncoltunk, énekeltünk! Hát nem egészen így volt. Amikor jött 42-től az önkéntes SS-be lépés, ez már nem csak kulturális volt . . . Hogy magyarellenes lett volna? A bundosok nem annyira a magyarokat, például a kalocsaiakat, inkább az itteni nem bundos németeket gyűlölték. Nehéz dolog . . . 44
