Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Sarusi Mihály: Ők sírtak, mi sírtunk
A kitelepítés: lakásból való kitelepítés! Úgyhogy 80-ban, amikor teljesen magyarnak vallotta magát Hajós, a szövetség újra próbálkozott. Onnan tudom, hogy a tanácsnál dolgozik az egyik unokatestvérem. A szövetség bizonyítani akarta a németség lélekszámát, ezért összeíratta a tanáccsal, a sikertelen népszámlálás után, a svábokat. Először név szerint kellett volna! Erre az egyik főnök, akinek csinálnia kellett volna, aki 46-ban végigcsinálta a kitelepítést, azt mondta: ő nem! Ezt nem. És az irodában senki se vállalta. Mire név nélkül összeírták, és a számot közölték. Tudja, jóból is megárt a sok, hát még a népszámlálásból. Pedig itt még a cigány is német nevű: Berger .. . Ja, igen. A Bussen-hegy aljáról Itt van, nézze, anyám vette, amikor még lány voltam: Lukácsy István kalocsai főegyházmegyei áldozópap könyve a hajósi csodatevő Mária-szobor és kegyhelytörténetéről, mi is így tudjuk. Az érsek Svábországból 1715-ben telepítette ide a népet, a busszeni hegy lábánál vannak azok a kis falvak, ahonnan származunk. A temetőkben ott is ugyanazok a nevek: Fuszenecker, Beck, Mendler, Ginál Henrikek, Mariannák, Fran- zok, Elisabethek ... Ma is ezek a családok a hangadók. A hierlingeniekkel úgy beszélünk, eredeti svábul! A plébános úr szervez szent túrákat az őshazába is. De ott is úgy van, mint nálunk: Nádudvar, Töltés, Hajós három sváb község, de nem beszélnek azonos nyelvet! Megértjük egymást, de más. Onnan való Máriánk is. Az utolsó kivándorló csoport 1726-ban Dietelhofenból hozta magával a Mária-szobrot, most is ott áll a templomunkban. Szent búcsúra, a május tizenhatodika utáni vasárnap ide zarándokol az egész környék. Torkosbúcsú a templom védője, Szent Imre nevenapján novemberben. Akkor már inkább eszem-iszom va.i mert van miből. A tavalyi búcsún annyi vendége volt a papnak, hogy kölcsönkért egy jó nagy fazekat az óvodától. Emiatt megtámadták az óvoda igazgatóját, állítólag a megyeiek is lejöttek. Pedig amikor az óvodát építették, az egyház odaadta a templomtatarozásnál használt állványt. Járt a plébánián? Az emeleten négy hatalmas festmény, Mária-Terézia ajándékozta az érsekségnek, onnan meg idekerült. A plébános úr azt mondja, egyenként harmincezerbe kerül a felújítása. De ha úgy összefogott a falu a templom felújítására, sikerülni fog ez is! Ha a pap úgy összefogja a falut, mint eddig. Ragyogó szervező, rendbe tette a kálváriát meg a templomot! Sokba kerülhetett, de itt majd mindegyik család fizeti az egyházi adót, templomunk felújítására pedig mindenki adott! Még a párttag is. Tudom, mert a fiam is az. Nem hajósi, nem sváb, de az emberek megszerették, most meg azt mondják, mennie kell. Aki itt jó a népnek, azt elviszik. Fiatalok búcsúja, az, magyar keresztény fiatalok találkozóját szervezte meg, voltak vagy hétszázan. Az ember szolgálata, szokta mondani, hittanra meg háromszázhúsz gyerek járt. Megsokallták. A kitelepítéskor egyedül az egyházhoz fordulhattunk. A háború előtt vasárnap egy magyar és egy német mise volt. A diákmise nyolc órakor, magyar. Iskolások, leventék, fiatalok jártak. Tízkor volt a nagymise németül. Ma is ugyanígy van! Csak éppen most már akkor megy az ember, amikor ráér, ki hogy osztja be a munkáját. 43
