Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint

zete is biztató. Véleményem szerint a „klasszikus” ipartól az ezredfordulóig nem várhatók nagyszámban új vidéki munkahelyek.

Én ellentmondásosnak ítélem a napi munkábajárást is, mert szerepe nagy a községi népesség foglalkoztatásában, de a közlekedési tarifa emelése igen súlyosan érintette, ellene hatott, s éppen az ellen, amit a községek népességmegtartó képessége kapcsán a „zászlónkra tűztünk”.

Enyedi Gy.: Mérhetők már ezek a hatások?

Gaborják ).: Igen, mérhetők, mert újra nő vidékről a városokba bejelentkezett lakásigénylők száma, a községekben a telekigény visszaesett, a házak értéke szintén, s lassult az a már kibontakozóban lévő kedvező folyamat, miszerint Kecskemét helyett a migráló népesség a környező falvakban telepedett le. Ezt a megye többi városa is jelezte.

Papp ].: A fő problémát én is a foglalkoztatás választékában látom. Senkinek nem életcélja ma már falun sem, hogy növénytermesztő „gyalogmunkás” legyen. A korszerűsödő mezőgazdaság kevesebb, de jobban képzett — pontosabban szakképzett — munkaerőt igényel. Mezőgazdasági segédmunkások ma már csak azok lehetnek, akik például lusták voltak tanulni, mert a lehetőség mindenki számára adott volt.

Szerintem azok a termelőszövetkezetek és falvak jártak rosszul, ahol időben nem létesült melléküzemág. A mi tsz-ünk például sajnos kiesett a „támogatottak” listájáról, és most próbálkozik melléküzemág létesítésével. „Mindenféle” céggel tárgyalnak.

Az öt éve készült felmérésünk szerint akkor 520 ember járt el a falunkból Kiskun- majsára, Kiskunfélegyházára, Halasra, de még Szegedre is. Ma csak fele, 250—300 fő jár el. Naponta 8—10 munkásbusz fordul meg Jászszentlászlón, ami jelzi, hogy jók a mun- kábajárás feltételei, de még így is legalább 1—1 óra az út a műszakhoz és haza. így, ha találnak — még esetleg valamivel rosszabb körülményeket biztosító munkahelyet helyben —, akkor inkább a községben dolgoznak.

Enyedi Gy.: A megye mezőgazdasága az országoshoz viszonyítva ma is munkaigényes, sok belterjes kultúrával, tetemes háztájival. Vajon a jövőt illetően a falusi fiatalok vállalják-e ezt a többletmunkát?

Aranyi J.: Én azt hiszem „kettős célú” a melléküzemág létrehozása. Szalkszentmár- tonban ipar nincs, csak „együzemű” a község. Ezért a tsz részben azért hozta létre és működteti a melléküzemágait, hogy a kampánymunkák idejére biztosítsa a munkaerőt, másrészt, hogy növelje az eredményes termelés biztonságát egy-egy kedvezőtlen mezőgazdasági év esetén. Ekkor — mint ez tavaly is igazolódott — ez tette rentábilissá az üzemet. Szerintem csak harmadikként jön számításba a foglalkoztatás úgy, mint arról itt korábban szóltunk, és ebben a tsz-nek és vezetésének a község lakói iránt érzett felelőssége is szerepet játszik.

A háztáji igen fontos. A belőle szerzett jövedelem nagysága közel azonos a bérjellegű juttatásokéval. Ez ma a nehéz gazdasági helyzetben és az érvényben lévő bérszabályozás miatt a fiatalokat is a háztáji termelésre készteti. Most csak így tud változatlan élet- színvonalon megélni. Van tehát egy kényszerhatás és némi csökkenés is, mert apáik életmódját nem mindenki veszi át. Összesítve azonban igen fontos „eltartó tényezőnek” ítélhetjük. És még egy gondolatot ehhez. Igen fontos, hogy a település szerkezete, telekhálózata is megfeleljen a háztáji gazdálkodásnak, annak, hogy egy-egy telken 40—50, sőt 100 hízót is tartani lehessen.

Enyedi Gy.: Ez valóban nagyon fontos, hiszen a települések „jövedelemtermelő képességét” ezen a módon is biztosítani kell. A korábbi modern faluról alkotott elképzelések ezzel szinte egyáltalán nem számoltak, holott világos, hogy a mai viszonyok között a falusi települések egész épített környezetének szolgálnia kellene ezt a „foglalkoztatást” is.

33