Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint
Ezen a beszélgetésen, amelyen kutatók, tervezők és helyi vezetők ülnek együtt, megpróbáljuk szembesíteni és megvitatni a három fő „terület” sajátos tapasztalatait. Ehhez bevezetőként el kell mondanom, hogy vizsgálataink szerint négy fő tényezőtől függ a községek népességmegtartó képessége. Az első maga a népesség, annak demográfiai helyzete, a születések és a halálozások aránya, a korösszetétele, megújulóképessége. A másik a település eltartóképessége, az, hogy milyen lehetőségeket nyújt a foglalkoztatáshoz, vagy a napi munkábajáráshoz, illetve a háztájit is beleértve milyen jövedelemszerzési lehetőségeket biztosít a lakossága számára. A harmadik ilyen tényező az ellátóképesség, tehát a szolgáltatásokkal, intézményekkel való ellátottság szintje, minősége, és van egy negyedik tényező, amelyet a statisztikai adatok nem fejeznek ki, éspedig az, hogy hogyan, milyen szálakkal kötődik a népesség a saját településéhez, mennyire kíván áldozatokat hozni érte, mennyire érzi jól magát. Ez utóbbi nagyon sok tényezőtől függ, és úgy véljük nem elsősorban a jövedelemszerzés lehetőségeitől, vagy a község műszaki infrastruktúrájának állapotától. Lássuk tehát sorra ezeket a tényezőket! Nézzük először, hogy milyen a községek demográfiai helyzete, megújuló-képessége? Csatári B.: Vizsgálataink szerint a megye három jól elhatárolható térségre osztható. A bácskai, Baja környéki falvakban a legkisebb a természetes szaporodás, a Duna mentén — a kalocsai községgyűrűt nem számítva — kiegyensúlyozott a kép, míg a tanyás kiskunsági falvakban egyértelműen magasabb a természetes szaporodás és az egy családra jutó gyermekszám is. Kihasználva tehát, hogy mindhárom fenti térségből helyi képviselők is vannak — én tovább adom a kérdést, hogy látják ők? Mihálovics A.: Vaskút német nemzetiségű község, ebből egyértelműen következik, hogy a gyermekáldás mindig mérsékeltebb volt, mint a magyaroknál, sőt a vegyes házasságokban még rosszabb a helyzet. Véleményem szerint ezen kívül környékünkön a vallási tényezőknek is szerepe van a szaporodásban. Ott van például Érsekcsanád, ahol egy családban 5—8 gyermek is felnő, míg a 4000 lelkes Vaskúton csak néhány olyan család van, ahol háromnál több gyermek van. Az is igaz szerintem, hogy a szülési kedv egyenes arányban nem függ össze az ellátottsággal, az óvodai elhelyezéssel, iskolával, sokkal inkább befolyásolják viszont a fenti tényezők. Papp J.: Jászszentlászlón, amelyik tipikus tanyás falu volt, ha csak a születéseket és halálozásokat vetjük össze, szintén kedvezőtlen a kép, fogyna a népesség. A tapasztalható növekedés, stagnálás alapját az élénkülő vándorlás adja. Sokan költöznek ide a Nyírségből, nagycsaládosok, akiknek a termelőszövetkezet biztosít munkát. A jászszent- lászlóiaknál viszont ritka ma már a nagycsaládos. Csatári B.: Ez a vándorlás arányaiban is jelentős? Papp ].: Igen, sokan vesznek telket a környező, kevésbé fejlődő községekből, sőt Dunaújvárosból és még máshonnan is. Ők korábban elköltözött, „hazatelepülő” ipari munkások, vagy ismerőseik által szereztek tudomást arról, hogy falunkba bevezetik a gázt, ami rendkívül nagy vonzerő a letelepedésre. H Enyedi Gy.: A közhit azt tartja, hogy a tanyai lakosság nagyon elöregedett, a tömegközlési eszközök is ezt támasztják alá. Ez persze csak egy, a látványosabbik része a tanyai problémának. Másrészt viszont az adatokból úgy tűnik, hogy a fiatal tanyai családoknál elég nagy a szülési kedv. A tanyák „kihalási üteme” korántsem olyan jelentős, mint viszonylag nagy aprófalvas zónáké a Dunántúlon, vagy Észak-Magyarországon. Aranyi J.: Ha szabad egy érdekes adatot a tanyai lakosságról. Öt évvel ezelőtt Szalk- szentmártonban megszűnt egy „külterületi lakott hely”, ahol 180 ember élt. Csak 10%-uk költözött a faluba, a többiek Dunavecsére, Dunaújvárosba, Szabadszállásra mentek, mert az anyaközség nem tudott több telket, helyet adni. így ez is szerepet 30
