Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint
KEREKASZTAL—BESZÉLGETÉS A BÁCS-KISKUN MEGYEI FALVAK NÉPESSÉGMEGTARTÓ KÉPESSÉGÉRŐL A „népességmegtartó képesség fokozása” viszonylag új fogalom a településpolitikánkban. A kifejezés először a VI. ötéves tervtörvényben jelent meg hivatalos dokumentumban. Azóta igen gyakran bukkan fel a sajtóban, rádióban, televízióban. Bács-Kiskun megye Tanácsa — felismerve azt, hogy a röviden megfogalmazott terv-cél mögött településhálózati fejlődésünk új pályára állításának kívánalma áll — széles körű felmérést végzett a témában. A megyei tanács kibővített ülésén tárgyalta, majd határozatának eredményeként a megye valamennyi községe is elemezte saját népességmegtartó képességének tényezőit. Megbízásukból alapkutatás jelleggel vizsgálta ugyancsak e szempontból a megye községeit a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja kecskeméti Településkutató Csoportja is. E három szálon futó kutató-elemző munka tapasztalatainak és eredményeinek megbeszélésére szervezett ankétot a Szegedi Akadémiai Bizottság Területfejlesztési Munkabizottsága és egy szűkebb körű, kötetlen tanácskozást a Településkutató Csoport. Ez utóbbi tanácskozás rövidített anyagát tesszük most közzé. A beszélgetés résztvevői: Aranyi János tanácselnök, Szalkszentmárton; Csatári Bálint csoportvezető, MTA RKK Településkutató Csoport, Kecskemét; Enyedi György akadémikus, főigazgató, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs; Gaborják József osztályvezető, Bács-Kiskun megyei Tanács; Mihálovics Attila tanácselnök, Vaskút; Papp József tanácselnök, Jászszentlászló; Simon János szociológus MSZMP Oktatási Igazgatósága, Kecskemét;Tohai László általános elnökhelyettes, Bács-Kiskun megyei Tanács. (A beszélgetést Enyedi György vezette, a magnófelvételt sajtó alá szerkesztette Csatári Bálint.) Enyedi Gy.: A tervtörvényben megfogalmazott cél: „az arra alkalmas községek népességmegtartó képességének fokozása” jelezte a kormányzatnak azt a szándékát, hogy az eddigi, lényegében városközpontú településpolitikán módosítani kíván. A korábbi tervekben szerepelt Budapest-probléma, az ipar területi decentralizációja, a vidéki nagyvárosok, városok és megyeszékhelyek fejlesztési programja után először jelent meg a magyar népesség 43%-ának lakóhelyet adó „község”. Úgy vélem természetesen, hogy a népességmegtartó képesség fokozása sem országosan, sem Bács-Kiskun megyében nem terjedhet ki valamennyi településre, hiszen vannak olyanok is, amelyekben ez a „képesség” rendkívül gyenge. Másrészt, maga a fogalom nem jelentheti azt sem, hogy a községek népessége minden településben szinten tartható, vagy növelhető, hiszen az ezredfordulóig az egész ország lakossága fogy. A népességmegtartó képesség a községekben tehát sokkal inkább azt jelentheti, hogy az ott élő népesség társadalmi szerkezete, korösszetétele nem torzul el, akkor sem, ha fogy a populáció; a falu nem veszíti el a dinamizmusát, foglalkoztatási képességét és a fiataljait. Bács-Kiskun megyében, ahol a községekkel való törődésnek régebbiek a hagyományai, mint sok más megyében, ezzel a kérdéssel nagyon alaposan foglalkoztak. A főbb megtartó tényezőkről szóló elképzeléseiket Tohai László publikálta is az Állam és Igazgatásban. A Regionális Kutatások Központja Településkutató Csoportja pedig e főbb tényezőcsoportoknak a részletes vizsgálatát végezte el. 29
