Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "A demokrácia édes gyermeke az önállóság...": beszélgetés az alföldi faluról
Gajdócsi I.: Egyetértek; nemcsak az öntudat préselte ki az emberekből ezt a társadalmi munkát, hanem a kényszerűség is. Az más kérdés, hogy miután a létesítményüket látták, azt is látták, hogy a fejlődéshez van erejük és képesek valamit akár saját erőből is megoldani. Ez önbizalmat ad. Atársadalmi munka nemcsakabban érték, hogy valamit létrehoz, hanem abban is érték, hogy azt meg is őrzi. Ha valaki egy rózsaligetet elültetett, akkor az nem megy el szó nélkül és nem tűri el, hogy valaki tépdesse ott a rózsát. Tehát hihetetlen nagy politikai értéke van, hogy az emberek a szocialista demokráciát gyakorolják; mert verejtékkel gyakorolják, nemcsak szövegelnek róla. Hogy mekkora a községekben a vitalitás, arra én csak egy példát mondanék; Bács-Kiskun megyében az V. ötéves tervben pályázatot hirdettünk tornatermekre és csarnokokra. S azt mondtuk, hogy aki összeszedi az 50 százalékot, annak a másik felét a megyei, központi alapból adjuk. A 34 tornateremből és csarnokból huszonötöt a községek vittek el a pályázat során. Tehát van egy hatalmas erő most, amelyik vállalkozik, amelyik ott élni akar és elviselhetővé akarja tenni az életét. Pavlovits M.: Miben nyilvánul meg egy falusi lakos hátrányos helyzete? Dr. FaragóV.: Legnagyobb gondunk mindig is az áruellátás volt; tehát a mindennapi megélhetés feltételeinek megteremtése, helyben. Sajnos az áfészek összevonásával, egyesítésével kapcsolatban kedvezőtlen hatások is jelentkeztek; nem mindig volt gazdasági érdek egy-egy település igényei szerint való ellátása. Örömünkre, változott a helyzet; a magánkereskedők száma gyarapodott. Zsombón jelenleg két magánkereskedő tevékenykedik, az egyik megoldja a cipőellátást, a mindennapi ruhaszükségletet, a másik pedig reggel 6 órától este 8-ig kenyeret, tejet biztosít a lakosságnak. Ez korábban nem volt így megoldva, s ez nem az áfész tehetetlenségén múlott, hanem azon, hogy nem volt gazdaságilag előnyös. Ráfizetéssel járt az árukiszállítás. A lakosság részéről elég sűrűn fölvetik például az áramdíjat. Hogy Budapesten miért annyi, amennyi és Szegeden is kevesebb. Szeged határában, a dorozsmai tanyákon van, aki kevesebbet fizet az áramért, mert 200 méterrel odább lakik . . . Ezeket nem mindig tudjuk úgy megmagyarázni, hogy el is fogadják. Dr. Vágvölgyi A.; Egy sor olyan társadalmi hátrány halmozódik fel afalvakban, amelyek kiiktatása feltétlenül szükséges lenne társadalompolitikai szempontból is. Nevezetesen: az infrastrukturális fejlesztésre, tehát víz, szennyvíz, elektromos áram, a gáz és így tovább, kiépítés költségére a falvak nem rendelkeznek elégséges pénzeszközzel. Ha a lakosság ezt igényli és kívánja, megvan a lehetősége — ha befizeti a maga részét. Most egy abszurd példát lehetne mondani: tételezzük fel, hogy az egyik szegedi üzemben dolgozik Kiss János és Nagy Péter. Az utóbbi Újszegeden lakik, Kiss János meg Ferencszálláson. Mind a ketten azonos kvalifikált munkások, mind a ketten azonos teljesítményt nyújtanak, ebből következően ugyanazt a pénzt keresik. Milyen előnye van a szegedi Nagynak a ferencszállási Kissel szemben? Hát elsősorban az, hogy ha Nagy építkezik Újszegeden, neki nincs gondja a vízzel, a szennyvízzel, esetleg a gázzal. Van járdája, fel sem merül, hogy ilyen probléma is előadódhat. Ezzel szemben a ferencszállási Kiss kénytelen a háza, a telke előtt kiásni az árkot, hozzájárulni 20—30 ezer forintokkal a saját infrastrukturális beruházásaihoz, társadalmi munkát kell végeznie és így tovább. Tehát eleve hátrányosabb helyzetben van szegedi kollegájával szemben. Ha ezt a hátrányát le akarja dolgozni, persze lehetősége van a második gazdaságban, a háztájiban, a kisgazdaságban olyan értéket termelni, amellyel fedezni tudja a különbséget. De végül is, amikor mi azt szeretnénk, hogy az emberek a szabad időt értelmesen, kulturáltan töltsék el, azt tapasztaljuk, hogy a ferencszállási Kiss gürcöl, dolgozik hétvégeken, csak azért, hogy lakóhelyének a különbségét ledolgozza. Pavlovits M.: Igen, avárosiak közül sokan úgy vélik, hogy afalvakban lakók igen jól 23
