Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Szepesi Attila: Tizennégy bagatell: vers
BERDÁT IDÉZŐ szőrköntöst-öltő tovacaplat az úton a költő körben a tócsa tocsog bánatosan bazsalyog kordul a bendő fonna de rögtön a bandzsi jövendő kolbász- s hurkafüzért nem koszorúnyi babért HOMMAGE ablaküvegre fagyott téli éjszaka fekete kerub hogy lobogtatja gyertyám sugarát a decemberi szél és hunyt szememben felragyogtatja Balassi zöldjeit Zrínyi ébenfényü dühét és Bornemisza időhöz-üszkösödő arcát — MISKOLCZI GÁSPÁR BESTIÁRIUMÁRA hű vadak egykor szertedobogva robogva tolongva ordas pikkelyes és ágbogas erdei nép léptük porzott beste-szavuk döndült a vadonban most remegő árnyuk rejti a ritka berek RORÁTÉ lámpák havas úton hegyek havas éjben holló vénasszonyok vonulása alvó fákban lüktető fekete kígyók szárny lobog lovak üveg-lépte roppan merülő falakból arcok kőbe-írva cigányok lángba-hullt kezében idővé-feketedő gyümölcsök 16
