Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - MŰVÉSZET - Bánszky Pál: Fiatal grafikusművészek
a képi megjelenítés esztétikai értékén, annak gondolatisága, emberi-társadalmi aktualitása is foglalkoztatja. Grafikáinak határozott vezérelve, szociológiai alapállása és filozófiai magva van. A képek címei sem másodlagosak, lényegében hordozói és megközelítően kifejezői a gondolatnak, de a képek mégsem megfejthető kereszt- rejtvények. Idézőjelbe tett gondolataiban mindig nyitva marad az értelmezés különböző lehetősége, pl. a valóságos környezetből kiinduló akcióinak természetes folyamatába, vagy éppen az 1848-as honvéd portréfotójába a jellegzetes nemzeti színű „merevítő vonalaival”, azok irányával és téri helyzetével ösztönzi a nézőt különböző asszociációkra. Zalatnai Pál 1952-ben született Tiszakécskén. A gimnáziumi érettségi után kirakat- rendezői szakiskolát végzett Budapesten. Evek óta Kiskunfélegyházáról jár át dolgozn i Kecskemétre. A megyei múzeumi szervezet grafikai és kiállításrendezői feladatait látja el. Több mint egy évtizede állít ki a megyei kiállításokon, de újabban rendszeresen falra kerülnek grafikái az országos tárlatokon is. Egyéni kiállítása 1980-ban volt Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban. Alkotó tevékenységére és magatartására a mérhetetlen műgond és fokozott felelősségvállalás jellemző. Művészetének alakulására a konstruktivizmus, az utóbbi évtizedben pedig a minimal art fejtett ki jótékony hatást. Szándéka szerint munkáiban személytelen kíván maradni. Igyekszik visszaszorítani minden expresszív lélekrezdülést. Hideg fejjel, teljes objektivitással törekszik grafikáinak — ha úgy tetszik sorozatjellegű — elkészítésére. Ezt a programját — szerencsénkre — nem sikerül maradéktalanul véghezvinni, hiszen rendkívül érzékenyen, vissza-visszatérően reagál a civilizációs ártalmakra, a környezet lepusztulására. A természeti környezettől való különválását gyakran kompozícionálisan is kifejezi. A gépkocsi vagy a vonat ablakából kitekintő alkotó topográfiai helyzetével is elválasztja a belső és a külső világot. Máskor üveglapokra szitázza az erdőt, annak fokozatos pusztulását, a rentábilis termelésre beállított „katonás” sorakoztatását. Zalatnai Pál rendkívül tudatos, kutató alkotó. Mestersége minden új eljárásának utána néz, az új ismereteket igyekszik elsajátítani. Problémafelvetése, gondolati alapállása és technikai sokoldalúsága korunkkal adekvát, művészi világa ezért is nyitott és fejleszthető. Grafikáikkal, azok reprodukcióival, valamint a róluk leírt gondolatokkal már többször találkozhattunk. Együttes bemutatásuk talán mégis plasztikusabban érzékelteti azt a korszerű szemléletet és vizuális értéket, melyet a kecskeméti és a Bács-Kiskun megyei művészeti élet alakulásában képviselnek. BÁNSZKY PÁL E SZÁMUNK SZERZŐI: Ármós Erzsébet szociográfus (Budapest), Bánszky Pál művészettörténész, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója, Berták László költő (Pécs), Bodor Pál író, újságíró (Bukarest) Fűzi László, a Forrás szerkesztője, Galambosi László költő (Pécs), Gál Sándor író, újságíró (Kassa), Halász Péter a Honismeret szerkesztője (Budapest), Hideg Antal költő (Kecskemét), Kabdebó Lóránt irodalomtörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest) Karinthy Ferenc író (Budapest), Károlyi Amy költő, műfordító (Budapest), Kelemen Lajos költő (Kaposvár), H. Nagy Erzsébet nyelvész (MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest), Olasz Sándor kritikus, a Tiszatáj szerkesztője (Szeged), Pomogáts Béla irodalomtörténész, kritikus (MTA Irodalomtudományi Intézete, Budapest), Szathmári István nyelvész, egyetemi tanár (ELTE, Budapest), Szekér Endre tanár, a Forrás főszerkesztő-helyettese, Szilágyi Zoltán költő, kisiparos (Kecskemét), Takács Imre költő (Székes- fehérvár), Vasy Géza irodalomtörténész (ELTE, Budapest), Weöres Sándor költő, műfordító (Budapest). 87
