Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - MŰHELY - H. Bathó Edit: Táncalkalmak a Jászságban

Majd néhány évvel később a Jászság 1896. január 18-i száma így értékeli a Legény- egylet által rendezett farsangi bált:

„A helybeli kath. Legényegylet f. hó 5-én nyitotta meg az idei farsangot jól sikerült táncz- mulatságával. Az iparos körök érdeklődése derék legényeink egylete iránt, mint mindig, úgy most is teljes mértékben megnyilvánult, s kik jelen voltak, Feri talpcsiklandó nótái mellett a késő éjjeli órákig vidáman mulattak. Az első négyest 30 pár táncolta, ami elég bizonyítéka a bál sikerének.”

A különböző egyletek, körök által rendezett táncmulatságok többnyire jótékony célokat szolgáltak. Az ilyen jellegű rendezvényt alapos szervezés előzte meg. Több tagból álló rendezőbizottságot, valamint „bálanyát” választottak, akinek a részvevők szórakoztatásáról kellett gondoskodnia. A „bálanya” tisztét rendszerint egy köztiszteletben álló, módos polgárasszony töltötte be. Az újságban való hirdetés mellett igyekeztek rendezvényüket minél szélesebb körben propagálni, s ez alkalomra díszes meghívót nyomtattak. A táncvigalmat, ha volt saját helyiségük,akkor ott rendezték, ha nem volt, akkor más egylet helyiségét vagy pedig a város szállodáját, illetve éttermét bérelték ki erre a célra. Szokás volt a belépőjegyet „felülfizetni” vagy „túlfizetni”, egyébként erre a meghívó is felhívta a figyelmet. A rendezvény után aztán a túlfizetőket a helyi újságban névszerint is közölték.

Az egyleti bálok táncrendjében az uralkodó helyet hosszú ideig a csárdás foglalta el, de ugyanakkor a kor divatos táncai már szervesen beépültek a mulatságok táncrendjébe. Erről vall egy korabeli újságcikk is, melynek írója enyhe iróniával ecseteli a tánc- mulatságokban divatos táncokat és azok előadásmódját:

„Láttunk egész francia tánccsapatokat, köröket, mint valami sétálást szabadban, hosszú ruhában, üteny és a zenéhez alkalmazkodás nélkül eljárni, láttunk kecses keringőt és galoppot bécsi szokás szerint legsebesebb, repülő s vadmodorban eltombolni, végre a csárdást, lihegő kifárasztásáig a tüdőknek eltánczolni."

Majd ugyanez az újságíró, cikke további részében arról ír, voltaképpen mi is a tánc igazi értelme, célja:

„A táncznak, éspedig a társasági táncznak, melyben a fiatalság farsang idején s más alkalommal mozogni szokott, czélja a társasági életet s élvezeteket terjeszteni, az örömteljes kedélynek szabad tért adni kevés időre, elvonulva a mindennapi teendőktől, víg órákat teremteni. Továbbá a táncz életrendi tekintetben legrégibb s a jó egészség előmozdítójának tartott s tartatik ma is, noha a mostani modor, szokás és divat, a táncztermek zsúfolása, a czélszerűtlen ruházat, a táncz vad modora, a gondatlanság, a test túlfelhevülése, a hideg víz ivása, a fagylalt mohó el nyelése, híves mellékszobák, kimenés a hideg levegőre, a föl- hevült s izzadt testtel hazamenés, a hosszú sebes táncz és a szoros füzönyök, melyek a tüdők szabad kitágulását akadályozzák, könnyen az ellenkezőt szülik. Ha tehát a táncz fel nem vidít, s nem gyönyörködtet, ha a táncz kellemetlenül fáraszt és ha az ilyen táncz életrendi kihágásokra s gondatlanságokra ád alkalmat, akkor nem gyönyör, élvezet, hanem életveszélyes mulatság.”

(Jász-Kunság, 1868. dec. 13.)

A mezővárosok parasztságának korai polgárosulása jó ideig nem érintette a városok mellett elterülő kisebb falvak, ill. tanyavilág népét. Ezeken a helyeken a táncmulatság továbbra is a falu szélén vagy közepén, ill.az utak mentén álló kocsmákban folyt. S hogy a kocsmákban és a csárdákban minden időben legalább annyit táncoltak, mint amennyit verekedtek, ezt már a korábbi századok periratai is híven tanúsítják.

„ . .. némely Berényiek... Az Apáthi Szent-lványi vásárról haza felé jővén, a mint úttyukban a Jákóhalmi nagy Csárdába egy ital bort meg innya be mentekvolna ...a jákóhalmi

80