Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - MŰHELY - H. Bathó Edit: Táncalkalmak a Jászságban

legények a bor tüzétől és táncztól felhevülvél lévén a herényiekbe mingyárt bele kötni. .. vakmerősködtek .. . Czéfó Mihály Musikus Czigány ... a verekedés okát nem tudja, minthogy ő musikált, és a nagy sokaság között mindent nem is láthatott, azonkívül ötét is úgymond és társát a veszekedéskor a kemence suttyóba szorították ...”

Egy másik tanú vallomásából:

„ Ez a verekedés akkor el múlván, azután be jött a korcsma házba egy öreg ember is, a kit Danisa Pálnak mondanak, és e mit beszélt ottan, mit nem? én nem tudom, minthogy akkor tánczoltam, elég az, hogy ötét is megverték, de ki verhette nem tudom, mivel többfelé veszekedtek akkor a Házban, hanem azt tudom, hogy egy nagy embert én húztam el Varga Mihálynak a hajából. ..”

A közbiztonság és a közerkölcs biztosítása érdekében az elöljáróságok gyakran tiltották a kocsmákban való mulatozást és táncolást. Egy 1802-ből származó jászalsószent- györgyi káromkodási per tanúvallomásában a következőket olvashatjuk:

.. én ötször találtam mondani ... disznó teremtettét, azért, hogy kedvem lett volna táncolni és a Musikát a Helység tisztjei nem engedték, de másképpen nem emlékszem, hogy káromkodtam volna ..

A gyakori tiltó rendelkezések ellenére azonban a kocsma még hosszú ideig, egészen az 1950-es évek elejéig helyet adott a táncnak, mulatságnak.

Az állandó vagy hivatalos kocsmákban általában minden vasárnap délután és este volt tánc, amelyet jó időben kinn az udvaron, rossz idő esetén pedig a táncteremben tartottak. A legények már kora délután gyülekeztek a kocsma udvarán és „Juliska vagy Mariska gyere be!” kiáltással az utcán csoportosan sétáló lányokat is beinvitálták. A délutáni tánc — ahová a lányok egyedül, kíséret nélkül is elmehettek — rendszerint napestig tartott. A vasárnap esti táncba azonban a lány már csak a szülei kíséretével mehetett vissza. Az esti mulatságok lehettek ún. boros bálok, amikor a belépődíjban benne szerepelt 1 liter bor is, de lehetett szabad ivászat is, amikor mindenki kedve és tehetsége szerint rendelt.

A kocsmai mulatságokban a zenét régen duda vagy tambura, később, az I. világháború után már négytagú banda szolgáltatta: prímás, brácsás, bőgős és a cimbalmos. A mulatság uralkodó tánca az 1950-es évekig a lenthangsúlyos lassú és friss- vagy gyors csárdás volt, amit kis- és nagyugrósokkal tarkítottak. A századfordulótól kezdődően azonban már ott találjuk a foxot, a van-steppet, a keringőt és a tangót is.

Ha valamelyik legény megharagudott egy lányra, mert nem ment el vele az első szóra táncolni, akkor kitáncoltatta a kocsmából. Ez úgy történt, hogy a legény tánc közben a leányt mind közelebb-közelebb vitte az ajtóhoz, s ott a végén kitaszította. Jászszent- andráson a sértett legény kilocsolta a leányt. Ilyenkor a legény fogott két borral teli literes üveget, odament a táncoló lányhoz, a feje fölött összeütötte az üveget, az összetört és a bor a leányra folyt. A zenekar ilyenkor rendszerint rázendített a Rákóczi- indulóra, s a lánynak szégyenszemre haza kellett mennie. Ám gyakran előfordult, hogy a megszégyenített lány barátai megtorolták a sérelmet, s ilyenkor sokszor nagy verekedés, bicskázás lett a vége.

Az állandó kocsmahelyiségeken kívül az ún. kurta kocsmákban is gyakran tartottak mulatságot. A kurta kocsmákat általában a szőlősgazdák működtették, akik néhány hónapra borkimérési engedélyt kértek, s erre az időre nemcsak a borivásnak, de táncnak, mulatságnak is helyet adtak. A gazdák rendszerint egy karóvégre erősített szalma81