Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Katona Imre: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában (1970-1982)

3 fő részből áll, mindegyik 33 versszakból, az egyes szakaszok 3 sorból s ez utóbbiak 3—3 részből (Katona—Lábadi, 1979). Kuruc kori és egyéb rabénekek, panaszdalok, régi stílusú katonaénekek stb. is találhatók a Kopácsi Énekeskönyv ben, mely teljes kiadást érdemelne. (Jó néhány darabját közölni fogjuk drávaszögi-szlavóniai lírai antológiánkban.)

Az 1940-es években már megjelent topolyai verses krónikát most újra kiadták (Fehir, 1976), e diákos versezet a napóleoni időkből való, és sokat elárul e telepes község urairól, lakóiról. Bizonyára lappanganak még hasonló források másutt is.

A jugoszláviai magyar ballada közlések magukban véve is kisebbfajta kézikönyvtárt tesznek ki. A területi megoszlás nagyságából arányos, önálló kötettel van képviselve Szlavónia (Penavin, 1976), Drávaszög (Katona—Lábadi—Olsvai, 1980), a vajdasági Gombos (Kovács—Matijevics, 1975), Topolya (Tóth, 1981), Észak-Bánót (Tóth, 1975); terjedelmes anyagközlés jelent meg Ludasról (Matijevics, 1971), Facsérról (Pénovátz, 1975) s az említett könyv megjelenése előtt Topolyáról (Penavin, 1975). Ebben 2 olyan balladatípus, mely az 1981-es Tdt/i-féle kötetben nem szerepel!), a dél-bánáti székely telepekről (Penavin, 1971), ahonnan korábbi közlésekből már olvashattunk balladákat is. A többi antológiában is számos ballada szerepel, legtöbb talán egy epikus—lírikus jellegű vajdasági gyűjteményben (Burány, 1977).

Egy-egy tematikus vagy műfaji balladacsoport külön figyelmet váltott ki, magam szociológiai módszerrel is közelítettem a Tóth Ferenccel közösen gyűjtött észak-bánáti betyárballadákban (Katona, 1973); Tóth külön is megvizsgálta az ún. vígballadákat (Tóth, 1974), írt néhány régi típusról (Tóth, 1973,1976) is, én pedig rábukkantam a Kőmíves Kelemen bizonytalan nyomaira Zentán (Katona—Tripolszky, 1971). (Megjegyzem, hogy a régi balladatípus prózai töredékei a Drávaszögben is megvannak.)

A jugoszláviai magyar balladakutatás épít Vargyas Lajos történeti-összehasonlító módszerrel elért eredményeire, sőt Penavin Olga és mások is jeles kutatónknak közvetlen, előzetes segítségét is igénybe szokták venni, de már szigorú műfaji mércéjét nem veszik át. így pl. ponyva- és népies műballadák (Burány, 1977; Katona—Lábadi— Olsvai, 1980 stb.) is sorra kerülnek, ezek közül sikerrel nyomozták ki több helyi gyilkosságtörténet való hátterét (Burány, 1971,1977 b; Kalapis, 1976,1978, majd ösz- szegezésként 1980). Ilyen újabb kori ballada-utóformák minden előbb idézett nagyobb gyűjteményben is szép számmal szerepelnek. Az erdélyihez hasonlóan, a jugoszláviai magyar balladakutatás egyik jellemzője és talán fő erőssége: a szociológiai módszer sikeres alkalmazása (Penavin, 1971,1976; Tóth, 1979; Katona—Lábadi 1979 stb.), melynek révén az eddiginél jóval többet tudunk meg a balladák életéről és az énekesekről— hallgatóságukról is. E vizsgálatokból többek között kiderül a balladák tájanként eltérő ütemű fokozatos elnőiesedése (sokhelyt már a betyárballadákat is zömmel ők éneklik), a terjedés legújabb kori útvonalai (pl. az I. világháború óta a Drávaszög kevésbé táplálkozik a Dunántúl, sokkal inkább az Alföld balladakincséből); a balladákon belüli társadalom pedig „ellenpontozott” (betyár—pandúr, szegény—gazdag stb. csaknem egyenlő számban szerepel), „közönséges” parasztokról alig énekelnek. Régiesebb vidékeken (pl. Szlavóniá ban) a hallgatóság szinte ünnepi áhítattal, az érzékenyebbek könnyezve hallgatják a szomorú énekeket. Bár helyi balladák az utóbbi fél évszázadban is keletkeztek, e műfaj teljes eltűnésével számolhatunk: a találósokkal ellentétben, már csak a középkorúak és főként a legidősebbek ismernek valamennyit, de már maguk is jórészt nagyszüleiből tanulták. Ebből könnyű kikövetkeztetni, hogy a balladák eleven életének a századforduló lehetett az utolsó szakasza. Legközelebbi műfaji rokona viszont a dal, melytől a nép nem is tudja a balladát megkülönböztetni, jó fél évszázaddal tovább élt, sőt ismételt stílusváltással lényegében mindmáig.

86