Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - MŰHELY - Katona Imre: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában (1970-1982)
földrajz és egyes mesterségek szókincsének kiadványai, ezekre azonban nincsen terünk. Művelődés- és főként településtörténeti fejezetet csaknem minden nagyobb közlésben találhatunk, így legutóbb A szögedi nemzet c. nagy monográfiában is (Bálint 1976: I, főként 140—252, 1977: II, 1980: III.); önálló sikerkönyv jelent meg a Drávaszögről (Baranyai 1977), melyben néprajzi fejezetek is helyet kaptak; a nemrég elhunyt szerzőnő volt e táj polihisztora. Nagy feladat vár az utódokra: a laskai Ács Gedeonnak a 48-as emigrációban írt 13 kéziratos kötetnyi naplójának feldolgozása, melyből majdnem teljes részletességgel rekonstruálható a szabadságharc előtti Drávaszög folklórja és népélete. (A fővárosi Széchenyi Könyvtárban és kisebb részben a szegedi Móra Ferenc Múzeum, ill. Somogyi Könyvtár tulajdonában levő vaskos naplófüzetek mikrofilmmásolatait nemrég szereztem meg a Laskón lakó Lábadi Károlynak.) Szlavóniáról szerényebb méretű népi művelődéstörténeti válogatás jelent meg (Penavin 1973/c.) Néprajzi szempontból külön figyelmet érdemel az újvidéki Magyar Szóban megjelent tudósításokból összeállított két kötet: az egyikben (Kalapis 1979) pl. a kétlaki munkásokról, a téglavetőkről, az olajbányászokról, a tanyalakókról és a többnyelvű verseciek- ről olvashatunk, a szerző nevével egyébként alább még találkozni fogunk, a másik (Végei—Német—Szali 1979) politikai-gazdasági-társadalmi kérdéseket feszeget, bennünket elsősorban a nemzetiségi vonatkozások, a külföldre járó vendégmunkások érdekelhetnek, de számomra pl. ebből derült ki, hogy Zentán és környékén is dolgoznak gyékényfonók! Külön önálló méltatást érdemelnének a történelmi-társadalmi jellegű helyi monográfiák, melyek néprajzi fejezeteket is tartalmaznak, így pl. Gombos (Jung 1978), Horgos (Borsos—Dabas 1978) és még több más összegezés is, köztük a legátfogóbb az idegen- forgalmi célokra összeállított, világnyelveken is közzétett nagy Vajdaság c. monográfia. Párhuzamosan folytak, ill. folynak odaát a Magyar és a Jugoszláv Néprajzi Atlasz munkálatai, az utóbbi oly nagyszabású, hogy csak a Vajdaságban 219 kutatópontot vettek tervbe, a 4 gyűjtőfüzetben összesen 600 kérdés van. Módszertani szempontból is tanulságos kísérlet volt Zenta magyar többségű mezőváros néprajzi kismonográfiája (Kása 1972) és talán ide vehetem Néprajzi útikalauzomnak (Katona 1979) a Drávaszögről—Szlavóniáról és a Vajdaságról szóló fejezeteit, melyekben a táji-társadalmi háttér felvázolásával megpróbálok táji folklórmodellt is adni. Mindezek azonban csak előmunkálatoknak tekinthetők, hiszen épp a Vajdaság magyar néprajzi csoportjait (és részben településeit) ismerjük legkevésbé! Első lépésként értékelhetjük a Vajdasági magyar néprajzi kalauz (Pénovátz, 1979) megjelenését, mely a településtörténetnek és az anyagi kultúrának vázlatos leírását tartalmazza, a folklór fejezetek szegényesebbek, a társadalomról szinte alig esik benne szó. Fő érdeme mégis az összegezésre való törekvés, hiszen az anyagi kultúráról — mint említettük — alig olvashatunk valamit, talán a szőlőművelés, dohánytermesztés, a tanya, az építkezés kérdései, egyes munkamód ok és munkaeszközök, a ház-házbelső, sütés-főzés, táplálkozás, főként pedig a viselet váltott ki nagyobb érdeklődést, az utóbbi kérdéskörről a leíró jellegű beszámolókon túl történeti és szemiotikái elemzések is készültek. Ezek az anyagi kultúrára vonatkozó, továbbá a népi díszítőművészeti írások azonban oly szétszórtan jelentek meg, hogy itteni átfogó ismertetésükre jelen alkalommal nincs mód. A TÁRSADALOM NÉPRAJZI KUTATÁSA A jugoszláviai magyarok szociográfiai kutatásának jó hagyományait az utódok kellőképpen értékelik és korszerűbb formában tovább is folytatják. így visszatekintés készült a temesközi városok századforduló körüli irodalmi társadalom rajzáról (Lőrincz. 78
