Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - MŰHELY - Kamarás István: Rögeszmék Bakonyoszlopon (Olvasótábori krónika lábjegyzetekkel)

a pálos kolostorrom, ahol Havas Judit és Kecskés András irodalmi és zenei műsort adtak (a reneszánsz jegyében), a harmadik a postamúzeum, a negyedik a parasztház, az ötödik pedig a Szent István-templom, ahol ismét Havas Judittal és Kecskés Andrással találkoztunk (akik ezúttal középkori műveket adtak elő). Otthon este az akármi után Zombori Ottó arra a kérdésre válaszolt, hogy Mi közünk a csillagokhoz1 Tóth Géza pedig arra, hogy Mit üzennek a gének?

1981. július 15: A Pléh-boy című kisfilm volt a hökkentés, mivel életünk céljáról és értelméről (28) beszélgettünk délelőtt. Délután ismét megmérkőzünk, majd utoljára találkoznak a rögeszmekörök. Az akármi igen eseménydús volt, sor került egy rendkívüli családi jelenetre, Cs. Béla jutalomjátékára (29), majd rögeszmekörünk előadása: a megszüntetett szárnyvonal feltámadása. Az esti téma: Mi a halál ellenszere? (30) Utána az egyik „ellenszer”, a disco következett, disco-király és disco-királynő választással, amikor is az oszloposok alkották a pártatlan zsűrit, a tánc és a szépség alapján döntve el a nehéz kérdést.

(28) VAN AKI AZÉRT ÉL, HOGY . . . „Többje legyen”, fejezi be a mondatot Gereben Ferenc kérdésére Zoli. „Hogy boldog legyen”, folytatja Gyula. Zoli elneveti magát: „Ezért élni?” „Mit jelent boldogan élni?” kérdezi szépreményű társait Lőrincz Judit. „Gondterheltség nélkül”, magyarázza Gyula. „Szebbé a holnapot, hogy gyermekének jobb legyen”, toldja meg Jutka. „Az unokája pedig azért, hogy neki jobb legyen”, licitál rá Zoli. Nagy zűrzavar támad, ez hallik ki belőle: Ne többet elkényeztetett gyereket! Pedagógiai megfontolásból? Bosszúból? Ki tudja. Irén jelentkezik: „Hogy építse a jövőt”. Végre János: „Sok mindenért lehet élni: hogy magasabb legyen az életszínvonal, hogy szórakoztassa a többieket, például a cirkuszosok Van, aki magáért, van, aki másokért él.” Gelsomina jut eszembe, a cirkuszos, aki másokért élt, akinek barátja elmagyarázta, hogy mindenkinek, a mihaszna kavicsnak is van értelme, feladata.

(29) A PAPUCSHŐS. „Arra nem számítottam, hogy ilyen sikerem lesz! Arra számítottam, hogy mindenki röhögni fog rajtam. Nem tudom mivel magyarázni ezt a sikert. A lányok is mindjárt a nyakamba ugrottak. Ilyen élményem még sohasem volt”, nyilatkozta önfeledten Cs. Béla, a nagy alakítás után. Ő volt néhány nappal ezelőtt az egyik családi témájú szerepjáték megszólalásig hű papucsférje, három nő (anyósa, felesége, lánya) alázatos szolgája. Akkor is sikere volt, de Cs. Béla érezhette, hogy egyszerűen azonosítják azzal, akit alakított, és azt is érezte, hogy ebben még van is valami. Iskolatársai „professzornak” hívják tudálékossága és esetlen szerencsétlenségei miatt. Még itt, az olvasótáborban is meg-megmosolyogták. Cs. Béla gondolt egy merészet, társulatot szervezett, és eljátszották még egyszer a történetet. Ebben a „papucshős” lerázza magáról szerepét, szövetkezik lánya „kispolgárpukkasztó” kérőjével, leendő ultipartnerével, és az asszonyok megdöbbenésére határozottan támogatja a fiatalok ügyét. Visszatapsoltuk. „Ilyen élményem még soha nem volt! Soha nem éreztem még magam, mint itt. Itt legalább meghallgatják az embert, még akkor is, ha hülyeséget mond.” Cs. Béla érzi másságát. Ő például birkózni szeret, nem verekedni, és valahogy nem viszi rá a szíve, hogy földhöz csapja az egeret. Most, ezek után még nagyobbnak érzi a különbséget: „Változtam. Sokkal könnyebben megyekel. Tudom, hogy itt voltam és hogy jól éreztem magam valahol. Voltak, akik megértettek. Megkönnyebbülök, hogy mégiscsak vannak olyan emberek, akik nem röhögnek ki. Másabbak itt az emberek!”

(30) MIT TEHET AZ EMBER? A fejlődés zászlóvivője, a szabad lény, a választó lény, a programozott természeti lény, a létet megértő lény, a világra nyitott hiánylény:

71